Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Dr. Ferenczy Károly: Bécsi emlék
36 Dt. Ferenczij Károly: Bécsi emlék. a fölfelé való vertikális hajításra nézve), hogy gyakorlati jelentősége nincs, azt egy-kettőre hamar elintézték. Látszott az osztály minden tagján, hogy érdekli, sőt izgatja a tárgy, hogy kedvvel foglalkozik azzal, mert kellő érdeklődést támasztott a tanár bennük a tárgy iránt. Érthetetlen és véleményem szerint megengedhetetlen volt azonban az a szokás, hogy a felszólított diák, ha nem a pad szélén ült, társának a háta mögött a padra állva lépett ki helyéről és hasonló módon ment vissza a helyére. A pedagógia órán a képzésről s annak különböző irányairól, fajairól (Berufsbildung, Allgemeine Bildung, Weltanschanung B.) volt szó. A tanár ezen az órán is csak a legszükségesebb és a legnélkülözhetetlenebb elvi megállapításokat és fogalmakat vetette föl, mintegy a csontvázát adta csupán a felépítendő új egységnek, voltaképpen maguk a tanulók végezték el a fogalmak tisztázását, a következtetések levonását, az érdeklődésnek és a tárggyal való együttélésnek, az abban való elmélyedésnek komoly és megörvendeztető bizonyságait szolgáltatván .Amikor a közös logikai munka eredményeként eljutottak egy-egy fogalom tisztázásához, egy-egy következtetés levonásához, a tanulók kérdéseket vetettek fel, ellenvéleményeket sorakoztattak fel (ahogy másoktól hallották, olvasták, vagy ahogy ők maguk gondolkoztak) bizonyságául egyfelől a tanár iránti bizalomnak — amellyel rábízták a döntést —, másfelől annak, hogy mennyire megmozgatta értelmi és érzelmi világukat a tárgy és annak ügyes és modern tanári kezelése. A tanulók ellenvetéseit, kérdéseit sem válaszolta meg soha maga a tanár. „Próbáljuk ezt együtt tisztázni“, hangzott a felhívás s nyomban valóságos kis viták születtek, ezeket azonban az avatott vezetés nem engedte szétfolyni, s biztos irányítással vezette a legrövidebb úton a megnyugtató megoldás felé. Igazán élvezetes és életteljes óra volt. Végül teszek említést arról, hogy az elemiiskolai rajztanítás magas szintjének és nagyszerű eredményeinek mintegy a titkát ismerhettem meg, abban az egészen modern célkitűzéssel és modern módszerekkel dolgozó rajztanításban, amelynek nagyszerű eredményeiről volt alkalmam meggyőződni. Csak hálával emlékezhetem meg arról a lekötelezőén előzékeny fogadtatásról, amelyben az intézet rajztanára, Karl Lang udvari tanácsos, egyébként országos rajzoktatási szakfelügyelő úr részesített. A rajzszertár mellett levő dolgozószobájában csaknem egy teljes órát töltöttem vele együtt, s ez idő alatt sorra vette az összes osztályok eddig elkészített rajzait, és szakszerű felvilágosításokat adott az osztrák tanítónőképzőintézeti rajztanítás mai állásáról, céljairól és eszközeiről. Megpróbálom, hogy a rendkívül értékes és meggazdagító tapasztalatokból és tanulságokból a legjellemzőbbekre rámutassak. Mindenekelőtt azt kell kidomborítanom, hogy az osztrák tanítóképzőintézeti rajztanítás a pedagógiai szempontokat nemcsak hogy előtérbe állítja, hanem csak ezt tartja szem előtt, ezt tette az egész vonalon uralkodóvá, vagyis ebben a vonatkozásban is első-
