Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Kónya Sándor: Az Országos Református Tanáregyesület XXX. rendes közgyűlése
368 Kónya Sándor : Az Országos Református Tanáregyesület XXX. közgyűlése. készíttetésének a szabadságát, amelynek becikkelyezéséért ő maga is harcolt. Nem látja aggodalmasnak a törvénynek az államsegély kérésére és elfogadására vonatkozó rendelkezéseit, illetőleg a VKM és a fenntartó hatóság között létrejött szerződést sem, melyből - esetleg — következhetnék az állami tanterv kötelező bevezettetése. A fontos elvi jelentőségű tényeken túl azonban, a részletek terén, az autonómia szempontjából némi aggodalommal nézhetünk a jövő elé. (Ebből a szempontból különösen kiemeli a 34. évi XI. te. 2. § 2., 8. § 1., 2., 9. §, a 35. évi VI. te. 8., 9., 10., továbbá a 49., 50., 52., 53., 54. §§-ait és pontjait.) Elismeri, hogy ezekkel kapcsolatban minden a végrehajtástól függ. Megértő, tapintatos és hozzáértő hatóságok kezében azok a rendelkezések semmiféle veszedelmet nem jelentenek, ellenben erőszakos és avatatlan tényezők e rendelkezéseket súlyos visszaélésekre használhatják fel. A másik kérdésre, hogy mit jelentenek az új törvények a köznevelés által elérendő cél szempontjából, nem nehéz megnyugtató feleletet adni. A köznevelés terén elérendő magasabb és azzal szerves összefüggésben álló egység, valamint a főfeladatot alkotó nemzetnevelés olyan eszmények, amelyeknek szolgálása, ápolása a magyar református iskoláknak és tanügynek születésük óta vezércsillaga volt. A magasabbrendű fajiság védelme kulturális irányelve volt, amire mindig büszkén, önérzettel lehet hivatkozni. Ez irányelv céltudatos megvalósításáért sokat szenvedtek iskoláink, de a forgandó szerencse változásai és megpróbáltatásai között hűségesen kitartottak ez eszmények mellett. Ki fognak tartani ezután is, csak lelkiismereti szabadságuk féltve őrzött kincsét ne veszélyeztesse senki és semmi. Ezután az elnök az egyesület tisztes szokásainak és hagyományainak eleget téve, üdvözölte a közművelődési és közigazgatási hatóságok és intézmények képviselőit, akik a közgyűlésen megjelenve az. egyesület munkáját figyelemmel kísérték. Ott voltak Szentpéteri Kun Béla az EK, Kőrössy László és Szeőke Zoltán a VKM, Tankó Béla a Tisza István Tud.-egyetem, Madai Gyula és Német József az OKTE, Bemport Elek az Orsz. Ev. Tanáregyesület, Ormós Lajos és Nagy Lajos az Orsz. Református Tanítóegyesület, Kuszka István gondnok a Heves-Nagykunsági Egyházmegye, Hajnal István polgármester Karcag város és szentesi Tóth Kálmán főgondnok a karcagi egyház képviseletében. Az üdvözlések során Kun Béla rámutatott arra, hogy abban az érdekkomplexumban, amely a tanár és iskola javát szolgálja, amelyet az EK-nek épúgy kötelessége előbbvinni, mint a Tanáregyesületnek, régebben inkább a tanárok, most inkább az egyház szempontjai állanak előtérben. Mert bár még van ma is sok jogos tanári érdek kielégítetlen, az utolsó harminc év, különösen a nemállami tanárok helyzetét illetően, jelentékeny elöhaladást jelent. A tanárok szociális Ónsegélyezése terén pedig éppen ez az egyesület a vezetőséggel és a tagok támogatásával sok értékes és közhasznú intézményt hozott
