Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Kónya Sándor: Az Országos Református Tanáregyesület XXX. rendes közgyűlése
Kónya Sándor : A: Országos Református Tanáregyesület XXX. közgyűlése. 367 és a Református Egyetemes Konvent egyházi elnöke. Eltávozása a magyar kálvinizmus számára pótolhatatlan veszteséget jelent. A mi egyesületünk is elvesztette benne pásztorális főfelügyelőjét, elvesztette, mint a református tanügynek bölcs és jóságos vezérét és kormányzóját, példaadó tiszteletbeli tagját. A veszteség és fájdalom érzése még mindnyájunkban annyira friss, be nem gyógyult, hogy mielőtt a legkisebb lépést is tennők közgyűlésünk munkájában, az őszinte kegyelet néhány pillanatnyi néma felállásra készt, hogy így áldozzunk soha el nem múló emlékének, azzal az indítványommal, hogy emlékezetét közgyűlésünk jegyzőkönyvének első pontjában örökítsük meg.“ Az elnöki megnyitót nagy érdeklődés és nagy várakozás előzte meg. Az új iskolai törvények és az új Utasítások kérdésében szigorúan körvonalozott állásfoglalást, kétségtelen aggodalmak eloszlatását várták tőle. A megnyitó valóban erről a kérdésről szólt a következő gondolatmenettel : A középiskolák által nevelt nemzeti középosztály nélkül egy nemzetnek sem lehet boldog életfennmaradása és virágzása. Amilyen egy állam középosztálya, olyan az állam, tehát alapvetően és sorsdöntőén fontos a középiskolák minőségbeli értéke. Ezért a 34. évi XI. tc.-kel a magyar köznevelésben megindult messze kiható átalakulási folyamat különös figyelmet érdemel. Miután a törvénycikkel más időben és helyen foglalkozott, most célkitűzéséből csak a magyar nemzeti művelődés szellemét emeli ki, mint amely a ma uralkodó világszellemnek, de a természeti világ törvényeinek is legjobban megfelel. „Csak a faj állandó és fontos, az egyed múlandó és jelentéktelen. így kell lenni az emberi közületekben is.“ Az Európában mindenütt fellelhető hatalmas faji összefogás szellemi mozgalma természetszerűleg jelenik meg nálunk is, ha nem is a pártpolitika terén, hanem igazi formájában a köznevelés eszményi célja gyanánt. E hatalmas és döntő jelentőségű változás értékét azonban csak megfelelő gyakorlati végrehajtás adhatja meg. Még lényegesebb az 1935 : VI. te. és az annak végrehajtására vonatkozó Utasítások megjelenése. Hiba volna ezt pusztán adminisztrációs szemszögből tekinteni, mert az az egész magyar köznevelést a legalsótól a tetőpontig egy szerves összefüggő szellemi egységbe összefoglaló szervezet és alkotás, amely jövő sorsunk szebbé, jobbá alakítása végett szükséges egységes népiélek megteremtését van hivatva munkálni. A magyar református tanárságot azonban közelebbről az érdekli, hogy a református tanügy hogy illeszkedhetik bele ebbe az átalakulásba? Az Egyetemes Konvent által folyamatba tett lépések következtében egyfelől lis sub iudice est, másfelől pedig az ő itt adott egyéni véleménye kizárólagosságra és csalhatatlanságra jogot nem tart. Véleménye szerint a református egyház önkormányzatának szempontjából az új törvény több rendelkezése a múlthoz képest haladást jelent. Ezeket felsorolva különösen magasra értékeli az egyházi hatóságok alá tartozó középiskolákban önálló tanterv
