Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Somorjai László: Hogy segít a testnevelés az intézet nevelői munkásságában
364 Somorjai László : Hogy segít a testnevelés az intézet nevelői munkásságában. mellett, közvetve az egész intézet nyereségének számít. Jól fejlődő testre, kiegyensúlyozott szervezetre nemcsak magának a tanulónak, hanem minden tanárnak, az egész intézetnek szüksége van. Nem vitatható az sem, hogy egy tanár (más tárgyat) szívesebben tanít piruló arcú, jókötésű fiúk között, mint olyanok között, akiknek a térdét veri folyton az orra. A testnevelésnek tehát ezeket a könnyen érzékelhető hatásait nem kell bizonyítanom. Nem kell bizonyítanom azt sem, hogy minden intézet nyer az erőstestű, rugalmasizmú, edzett diákkal. Ez az egészséges, általános fejlődés pedig a rendszeresen vezetett, jól megépített testnevelési órának (gyakorlásnak, mozgásnak) a hatása. Minden mozgás nagyobb anyagcserével jár. A nagyobb anyagcsere feltételezi a jó emésztő szerveket. A jó emésztő szervek a jó kedélynek, az egészségnek a bizonyítékai. Fiatal korban, a lélek szomjazása idején mire van leginkább szükség, mint a jó anyagcserére és jó egészséges szervekre. Jól működő emésztőszervek hagyják inni a szomjazó lelket, hagyják tömni a kinyitott agyat. A diák egész kedélye az anyagcserén múlik (de mindenkié). Ki tudna búsongó, beteges, nyomott hangulatú ifjúságból „jövő reményeit“ nevelni. A pubertás kor rejtelmei megoldást nyernek az általános és rendszeres mozgással. Nincs még fogalom a világon, mely az ifjúságnál oly mély nyomot hagyna a lélek síma tükörén, mint a serdülő kor égető tomboló titka. A minden józan észt elsöprő, titkos erők ellen pompás gát a modern, az általános, a rendszeres testnevelés ! Megvilágítom, hogyan. Aki átesett a fiatalság betegségén, visszaemlékezhet arra, hogy a „roham“ legtöbbször zárt helyen, szobában, melegben és lustálkodás közben, de főleg ülő, fekvő helyzetben éri el az embert. A mozgás, a torna, a sport, a testgyakorlás pedig mindig az ellenkező helyeket, helyzeteket, hőmérsékletet követeli meg. Kivisz a levegőre. Kicsal a napfényre. A szélbe, a hóba, a jégre. Ledobatja a melegítő ruhákat, elvetteti a parfümökkel átitatott kerítőruhadarabokat. A mozgás a lustálkodás egyedüli ellensége. A mozgás nem szereti a meleg helyet. Amíg mozgással tölti idejét az ifjú, addig bizonyosan védve van a rohamoktól. Márpedig, ha folyton szobában „magoltatjuk“ a gyermeket, akkor ne csodálkozzunk, ha az arca sáppadt és a szeme karikás. Mondanom sem kell, hogy a testi felüdülés elhessegeti a pubertás kor rémét. Egy jó kiadós játék után felengednek a görcsökbe merevedett izmok és eliminálódnak a tombolni vágyó feszítő erők. A testgyakorlás a pubertás kor villámhárítója. Okosan kell vele élni. Bárcsak minden tanár, minden nevelő tudná ezt, és akkor sok minden másképpen lenne. A jól kisportolt, a léleknek engedelmeskedő test jobban meg tud birkózni a kísértésekkel. Ha testnevelési órán az izmokat dübörögve feszítő erők felhasználódnak, álékor azokkal ezen kívül nincs komoly baj. Csak azt kapja el a pubertás kor komoly veszedelme, aki a testét kíméli a fáradságtól. Aki fél a küzdéstől. Tanulmányi szempontból mennyivel értékesebb
