Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Borotvás-Nagy Sándor: Az elagott érettségi
Borolvás-N agy Sándor: Az elaggott érettségi. 30 javított, átdolgozott újabb meg újabb kiadások, valamint a segédkönyvek, bővített szemelvények, százoldalakon felül duzzadt jegyzetek bozótján, dzsungelén inkább átcsillan a kiadói és szerzői érdek, mint a diák szellemi alkatához mért használhatóság. A standard anyaghoz kell alkalmazni végül az írásbeli és szóbeli tételeket. Miért ne lehetne az egész Magyarországon egy napon az érettségi és miért ne dolgozhatná ki valamennyi jelölt ugyanazt a központból leküldött standard tételt? Szeretném ezt az elgondolást is külföldi gyakorlattal való hivatkozással támogatni. Évekkel ezelőtt magam is láttam a Svenska Dagbladet című nagy svéd napilapban a latin s az idegen nyelvű érettségi szövegeket. Svéd tanárok mesélték, hogy a közoktatásügyi minisztérium pár nappal előbb szedeti ki a kiváló szakembertől kért tételt az államnyomdában titkos nyomtatványként, oly szigorúan ellenőrizve, hogy a szedőket bemenet s kijövet meztelenre vetkőztetve motozzák végig, époly szigorú büntetőjogi felelősség mellett megy a postai szétküldés, és vizsga után a napilapok révén közzéteszik a nagy nyilvánosság számára is. Igen sikerült, de egész szűk körre szorítkozó gyakorlat fejlődött ki ebben az irányban már nálunk is az évente megismétlődő budapesti középiskolai versenyvizsgálatokon. A standard tétel természetesen sohasem lehet meglepetés, aminthogy tisztességes vizsgái eljárásban a meglepetés egyáltalán soha nem szerepelhet. A standard tétel nem lépheti túl pl. egy átlagban elvégezhető nehézségű idegen szöveg bizonyos fokát vagy nem kívánhatja az anyagnak új, nem tárgyalt szempont szerint való áttekintő összefoglalását. A standard tétel csak egyike lehet azoknak a tételeknek, amelyeknek rövidebb vagy hosszabb jegyzékét a központ az oktatók rendelkezésére bocsátotta. A középiskolák tanulói a reprodukció fokán állanak. Önálló meglátásokat, zseniális, ötletes megoldásokat csak a jelesek jeleseinek versenyén lehet kívánni. Átlagot selejtező tömegvizsgáknál csak előadott, feldolgozott és jól megrágott anyag szerepelhet. Messze vezetne, ha a szakiskolák érettségijét is vizsgálat tárgyává tennők. Itt természetesen más a cél, más kell hogy legyen a reform is. A középiskolák érettségije elővizsga s továbbtanulásra jogosító végbizonyítványt ad, a szakiskola érettségije záróvizsga, képesítője, bizonyítványa pedig oklevél jellegű. Neveltjei azonnal az életbe lépnek. Még messzebb vezetne, sőt kényes kérdések feszegetésébe fognánk, ha a felekezeti arányt vizsgálnánk az ilymódon, a főiskolai tanulmányokra bocsátott tehetségesek tömegében. Nem ok nélkül van az, ha a társadalmak konzervatíven vigyáznak a maguk hagyományos összetételére, és veszélyes eltolódásoknak az utánpótlás küszöbén akarják elejét venni. A legjavát kiválasztó selejtező-vizsgák fentebb vázolt rendszerében azonban könnyen lehetne módot találni az alapelvek sérelme nélkül az eddigi arányok fenntartására is. Az élet harcában mindig voltak lemaradtak, s mindig lesznek
