Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Dr. Ferenczy Károly: Bécsi emlék
Dr. Ferenczy Károly: Bécsi emlék. »1 mellőzöttek. De a mai rendszer mellett kitermelt szellemi proletáriátus veszélyes gyúanyag. Azért robban könnyen, mert tucatszámra akad közöttük mellőzött tehetséges, vezérszerepre termett. Az egész társadalom érdeke a nyugodt haladás, a fokozatos, békés reformmal keresztülvitt újítás. Évek óta nem tudják az állástalan diplomások kérdését megoldani. De kérdem, hogy hallunk-e a legkasztszerűbben zárt foglalkozásokban állástalanokról, pl. állástalan lelkészekről vagy katonatisztekről? Még nem jelenti a szabad érvényesülés numerus claususát, ha a szellemi proletáriátus keretét úgy szűkítjük és átütő erejét úgy csökkentjük, hogy a kérdést a többi pályáknál is a kezdetén fogjuk meg. A tülekedést s a harcot kizárni nem lehet, csak a döntő csata időpontját kell korábbra tenni. Ha az ifjú oklevéllel a kezében s szakképzettség birtokában nem kap állást, akkor a kapott seb halálos. De ha pályára bocsátás előtt éri balsiker, akkor csak könnyebben sebesült. Az igazságos és csak a nagyobbfokú arravalóságot tekintő utánpótlás mellett egészen biztos, hogy a mellőzött tehetségek nem fogják megalakítani a Salon des refusés-t, mert a mainál tökéletesebb vizsgarendszer mellett mellőzött tehetség nem lesz. Az új rendszer egyedüli kárvallottjai azok lennének, akiket ma születési vagy a társadalomban élvezett egyéb helyzeti előnyük lendít előre. Viszont a nagy többség, ami ma épp a társadalom egyensúlyát billegeti, úgyanúgy belenyugodna, hogy nem született tehetségesnek, s kimaradt a szellemi arisztokráciából, mint ahogy régen belenyugodott, hogy jobbágynak született. Borotvás-Nagij Sándor. Bécsi emlék. November hó 12-én és 13-án Bécsben tartózkodván, felhasználtam az alkalmat arra, hogy betekintést nyerjek az osztrák népiskolák és az osztrák tanítóképzés munkájába. Természetesen nagyon rövid volt az idő ahhoz, hogy behatóbb, minden vonatkozásra kiterjedő megfigyeléseket végezzek, és azok alapján teljes képet alkothassak. A rendelkezésre álló időt azonban mégis igyekeztem minél teljesebben kihasználni s úgy gondolom, hogy nem lesz érdektelen és talán tehetek némi szolgálatot, ha megfigyeléseimről és tapasztalataimról — ha azok csak részlegesek is — röviden beszámolok. November hó 12-én délelőtt az evangélikus elemi iskolát (Karlsplatz 14.) és ú. n. ,,Hauptschule“-t látogattam meg. Az iskola jóhírét mutatja az a körülmény, hogy a növendékek között az Ausztriában általában és most már Bécsben is erőteljesen megnyilatkozó római katolikus hatalmi tendencia és klerikális hatás ellenére is elég tekintélyes számban vannak római katolikus vallású növendékek is, a zsidó vallásúakról nem is szólva. Az iskola fölszerelése
