Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Dr. Vályi Armand: A munkáltatás jelentősége a történettanításban
352 Dr. Vdlyi Armand : A munkáltatás jelentősége a történettanításban. előkerült poros furcsaságok, figurák maradnak akkor, hogyha nem fedezi fel az ő életét és azok életét, az ént és a történelmet azonosan, formáló szellemiség végső törvényszerűségeit. Ez az azonosság a megismerésnek nem kiinduló, hanem zárópontjaként fogja eredményezni az élményét. Addig nincs is valós történeti élmény, míg a megismerést be nem fejezve elvégzi a tanuló e legvégső absztrakciót. Nézzük gyakorlatban : tanítom a francia forradalmat. Bonyolult szövevénye az adatoknak. Nincs az a módszeres tökély, természetesen általánosságban szólok, amely biztosítani tudná az adatot a feledéstől, az emlékezeti széthullástól, csak tíz évre is. De ha a külső eseményt a históriát csak addig használom föl, amíg a histórikumot fel nem fedezik benne a tanulóim, s a tenger adaton túl a forradalmak keletkezésének lélektanát, a társadalmi osztályok ingatag és biztosított helyzetét, örök ellentétét, a forradalom körkörös fordulását az abszolutizmustól az abszolutizmusig megértik, s mindezen törvényszerűségek lelkűkben is élő ultima ratioját megtalálják — egészen bizonyos, hogy e szellemi életfolytonossággal átitatott adatok nevelnek, élnek, újra felbukkannak, ítélnek, s talán valaha megóvják birtokosát a forradalomtól. Az adat csak akkor él, az esemény csak akkor maradhat meg, ha értelmezése lelkűnkből fakadó rokonság, s azonos szellemi formája elevenbe vág ! A romantikus kalandvágy korában élő fiú előtt zúgó csataképeket szoktak hangsúlyozni. De a hősök, a nagy lendületek, a szégyenteljes megfutamodások csak addig érnek életében valamit, amíg az ébredő erkölcsi érzék, a bátorság, a lovagiasság, a nemesség izmosodik lelkében tőle. Ha jól megtanult, esetleg plasztikusan ábrázolt romantikus hősök maradnak csupán, bármilyen szemléletesen és elevenen is életnemző, jövőt, ítéletet, tettet teremtő átgondolásé nem szervülnek — akkor nincs is értelmük a nevelés szempontjából. Nem időzhetek a példáknál. Összefoglalásul csak annyit, hogy a történetismeret maradandóságának egyedüli biztosítéka az a fejlődés, amelyet megtett vele a lélek : az ítéletalkotásban. A modern munkáltatás főkérdése annak a megoldása, hogyan lehet minél maradandóbbá tenni magát a tárgyat, minél szemléletessebbé, minél plasztikusabbá. Világos, hogy ez magában nem elég, A történettanítás lényegéből következik, hogy a megrögzítésnek ennél tovább kell menni: a lélek elevenjévé vált abszolutumig, A histórikum, a történet filozófiája lesz igazi kincse lelkemnek, amely azután rögzíti, feléleszti a históriát, a történeti tárgyat. Megfordítva azonban aligha. Szétszórt, elszigetelt adatok nehezen, vagy nem utalnak felsőbb törvényre ! Nem a történeti kép fog akkor utalni az abszolút történeti igazságra, ha jól végeztem munkámat, hanem az öntudatossá lett, s végső fokon magamhoz fűzött szellemi valóság fog bizonyságot keresni a vele rögzített s rendszerezett adatokban. A történet megismerésének és felhasználásának ellentétes az útja. Reprodukciós jelenetek, modellek készítése, filmek, tanulók által készített eszközök, grafikonok, rajzok, mind a törté
