Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Dr. Vetéssy Géza: Az egységes iskolareform és a gyermek
Dr. Vetéssy Géza : Az egységes iskolareform és a gyermek. 347 középiskola“) ajánl egy érdekes újítást, amely szintén kapcsolatos a tanító előkészítő munkájával, s nagyon jó támpontokat nyújthat a középiskola I. o.-ában működő tanároknak a gyermek lelkének, egyéniségének és képességeinek gyors megismeréséhez. ,,Egy-két előzetes szóbeli információ, egy-két soros írásba foglalt jellemzés (természetesen nem sablonos ajánló levél), amelyet a tanár különösen az osztályfőnök a gyermek régi ismerősétől, a tanítótól kap, nagy mértékben megkönnyítheti nemcsak a középiskola, hanem az új körülmények közé került gyermek helyzetét is.“ Ez az írásbeli információ egy kis munkatöbbletet jelentene a tanítóságnak, de a cél érdekében megérné véleményem szerint is a fáradságot, mert sok fáradságos tapogatózástól kímélné meg a tanárt, de sokkal közelebb is hozná mindjárt az új gyermeket a tanárjához, s a gyermek egyéniségéhez mért foglalkozás, képességeinek ismerete nyugodtabb, zökkenésnélküli haladást biztosítana a gyermek számára is, aki változott viszonyok között nehezebben találja fel magát, s lassabban tud azokhoz alkalmazkodni. Nehezebb a feladata a középiskolai tanárnak. Neki mindenképpen a kapott anyaghoz kell alkalmazkodnia. Ez az anyag azonban a legtöbbször heterogén elemekből áll, s ezekből kell neki homogén egészet formálnia. Nem várhatja csak a népiskolától, hogy az alkalmazkodjék hozzá, s puszta előkészítő tanfolyammá váljék, s lemondjon a maga célkitűzéseiről. Nem zárkózhatik el az ott folyó munka megismerésétől, meg kell ismerkednie a népiskolákban folyó munkával, a népiskolai tanítás módszereivel, a munkáltatás s a foglalkozás hangulatával, az ott szerezhető ismeretek minőségével és mennyiségével, hogy lehetőség szerint könnyűvé tegye az átmenetet a gyermek érdekében a két iskola között. Nagy hiányt pótol ebben a tekintetben a felsőbb tanügyi hatóságok azon rendelkezése, mely a középiskolai tanárok számára kötelezővé teszi a népiskolák látogatását. Ezek a látogatások nemcsak az első osztályban tanító tanárok számára nyújtanak érdekes s tanulságos szempontokat, hanem a gyermek számára is az első találkozást jelentik jövendőbeli tanárjával, ami a közeledés szempontjából nagyon fontos lépés. Természetes kiegészítése lenne e fontos intézkedésnek a hospitálásnak lehetővé tétele tanítók számára is a középiskolákban, ami ismét nagy lépéssel vinné előre a kiegyenlítődés nagy munkáját. Ugyancsak a középiskolai tanárra vár az a feladat is, hogyha a hospitálások útján és más úton már megismerkedett a népiskolai tanítás módszerével és hangulatával, igyekezzék eleinte ezt a módszert követni. Ereszkedjék le a gyermeki lélek egyszerű világához, felfogó- és befogadóképességéhez s játékos kedvéhez, s e feltétlen figyelembeveendő adottságokhoz alkalmazza a maga módszerét s tanítási elveit. Az a tanár, aki erre nem képes, vagy ezt tenni tanári méltóságán alulinak, s a középiskolai nívó színvonalát el nem érő eljárásnak érzi, az a tanár sohasem fog közel jutni a gyermek leikéhez, attól a vezetésére bízott gyermeksereg lelke elhidegül, s ennek
