Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Dr. Vetéssy Géza: Az egységes iskolareform és a gyermek
346 Dr. Veléssy Géza : Az egységes iskolareform és a gyermek. következtében bezárkózik előtte az érzékeny gyermeki lélek, s megváltozik az iskoláról s a tanulásról való felfogása. A népiskolában a gyermek nem fél a tanítójától, az iskolától, mert érzi, hogy ő a közközéppont, hogy ő érte történik minden, a tanító nem szigorú bírája és parancsoló ja, hanem szerető munkatársa, aki együtt dolgozik és örül vele. Közel hozza egymáshoz lelkeiket az állandó együttlét az órák közvetlen, játékos hangulata. Más a középiskolában az órák hangulata is : kevesebb a játék, nagyobb a fegyelem, s a szakrendszer következtében kevesebb a lehetőség a tantárgyak közötti feltétlen szükséges koncentrációra. Ezeken a bajokon akar segíteni az új középiskolai reform, elsősorban az osztályfőnöki óra bevezetésével, amely igen jó eszköznek bizonyult arra, hogy a középiskolába lépő gyámoltalan kisgyermeket a reá váró sok meglepetésben eligazítsa, kiegyenlítse a két iskola közötti nagy különbséget. Nagy segítségére van a tanárnak a tanuló igazi egyéniségének a megismerésében s igen jó hatással van a gyermek jellemének a nevelésére. Ezeken az órákon szokik hozzá a középiskola fegyelméhez a népiskola játékos szabadsága után, az eddigi órákon való tanulás helyett megtanulják az órákra való előkészülésnek a tárgy természetéhez illő tanulási mód alkalmazását, helyes viselkedést az órákon, szünetekben, folyosón, udvaron, utcán, társaságban és a szülői házban. Hozzásegítik a gyermeket az órák közvetlen hangulata, társalgásszerű lefolyása révén egymás megismeréséhez, s ahhoz a gondolathoz, hogy a megszokott és megszeretett tanítója helyén most már tanárja áll, aki éppen úgy szereti őt, éppen úgy a javát akarja, s előtte is feltárhatja a lelkét, s hű segítőtársra talál benne. Ezeknek az óráknak a segítségével könnyen kialakul a jó közszellem, ami az osztály előmenetelében erős támasz lesz. Az osztályfőnöki órákban tehát megtaláltuk az egyik hathatós eszközt arra, hogy a két iskolatípus közötti átmenet nehézségeit megkönnyítsük. Ennek a könnyítésnek azonban más módja is van, lássunk néhány szót ezekről is. Ez a könnyítés csak a tanárság és a tanítóság kölcsönös összefogása alapján lehetséges. Külön feladat vár a tanítóra, s külön feladat a tanárra, csak a cél azonos, a gyermek átsegítése az iskola változtatás okozta krízisen. Elsőrendű feladat a tanítóra vár : előkészíteni a gyermeket a középiskolára. Ezt előírják az utasítások is mint láttuk, de ez közös kultúrérdek is. Beszéljen alkalomadtán a tanító a gyermekek előtt a középiskoláról, annak beosztásáról, tantárgyairól, fegyelméről, de nem ijesztésképpen, hanem éppen abból a célból, hogy a gyermek lelkét előkészítse a nagy változásra. Beszéljen neki a tanárokról, az ott szokásos szakrendszerről, s így nem oly idegen a gyermek előtt az új világ, nem fog előre félni tőle, sőt talán mint minden újdonságra, kíváncsian is fog rá várni. Bizalommal fog nézni új tanárjaira, akikben éppen olyan segítőtársakat fog látni, mint látott tanítójában. Dr. Sándor István (OKTK, 1935 dec., 137. lap: „Népiskola és
