Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 8-9. szám - Dr. Vetéssy Géza: Az egységes iskolareform és a gyermek

344

Dr. Vetéssy Géza : Az egységes iskolareform és a gyermek.

helyes tanítása pedig fölöslegessé teszi a tankönyvek jórészét.“ (Népisk. Ut. 121. old.)

A népiskolából kikerült gyermek ezért nem tud tankönyvből tanulni, a középiskola pedig tankönyvek nélkül nem lehet el, s így ez is gyakori ütköző pont a két iskolatípus között. A középiskola felismerte a népiskolából felkerült gyermeknek ezt a súlyos problémáját, s az osztályfőnöki órákon több órán át igyekszik az egyes tárgyak tanulásához legjobban illő könyvből való tanulási módra megtanítani a gyermeket. Ez az átmenet azonban az élőszóból való tanulásból a könyvtanulásra csak fokozatos lehet, tehát a népiskolának is meg kell a lehetőség szerint kezdeni — mint már több helyen teszik is — beavatni a gyermekeket a könyvből való tanulás titkaiba.

Ez a beavatás már azért is fontos, hogy ezen a téren is érvényesülhessen a pedagógiában oly fontos szerepet játszó folytonosság, hézagtalanság elve, melyet már Pestalozzi is hangsúlyozott. Ha ugyanis a nevelő fórumoknak a munkaprogrammjában nincs egység, nincs folyamatosság, s ugrások vagy ismétlések akadályozzák a fejlődés természetes menetét, akkor a gyermek fejlődésében zavar áll be, s ez a zavar mindaddig tart, amíg a folyamatasság ismét helyre nem áll. Ilyen zökkenő a gyermek fejlődésében a népiskolából a középiskolába való átlépés első ideje mindaddig, míg a folyamatosság meg nem teremtődik a kétféle iskolatípus célkitűzése és módszeres eljárása között. E kérdés fontosságát érzik a Középisk. Utasításban is, midőn a folyamatosságról ezt olvashatjuk : .. ,,,A törvény rendelkezései értelmében készült tanterv arra törekszik, hogy a tanuló fejlődéséhez mért tananyag egymásutánjában olyan folytonosság létesüljön, mely az egyszer megszerzett ismeretet nem hagyja többé vesztegelni, hanem alapul tekintve a továbbhaladásban, azt szükség esetén fel tudja használni.“ (Középisk. Ut. 5. old.)

Ezt az elvet azonban a középiskola csak a saját területén belül folytatott ismeretközlésekkor tarthatja szem előtt, mert még nincs egymással szervesen összefüggő közoktatási rendszerünk — illetve éppen most áll a megvalósulás előtt —, amely rendszer figyelemmel lenne az alsóbb iskolatípusban szerzett ismeretekre, s a középiskolának minden átmenet nélkül oly ismeretek átadására kell vállalkoznia, melyek meghaladják a gyermek értelmi fejlettségét. így van ez pl. a földrajzi, természetrajzi, s számtani oktatásnál a középiskolákban, ahol pl. a tankönyvek már bevezetésben oly magaslatokba tévednek, amely magassság a fejlődő gyermeki felfogóképesség számára elérhetetlenek, amikor pl. fontos definitiót követelnek arról, hogy mi a délkör, mi a vízszintes, mi a függőleges tagosultság, mi a számrendszer, mi a mennyiség, mi a különbség alaki és helyi érték között? stb.

Ezek a lélektani lapsusok bizony sok fejtörést okoznak a lelkiismeretes tanárnak, aki ingadozik a tantervi anyag és a gyermek felfogóképességéhez való alkalmazkodás Scylla-Charybdisei között. A helyes megoldás csak bizonyos tantervi, illetve tankönyvi egyszerűsítések által jöhet létre.