Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 8-9. szám - Dr. Vetéssy Géza: Az egységes iskolareform és a gyermek
Dr. Vetéssy Géza : Az egységes iskolareform és a gyermek.343 búvásnak a következménye (pl. padalatti olvasgatás, gombozás, a szomszéd zavarása stb.), vagy amelyek egyenesen a tanár bosszantására irányulnak. Ezt a munkáltató módszerrel való tanítást elfogadta a középiskola is, s az Utasításaink is előírják, hogy „Óvatos tartózkodással semmit sem szabad elvonni (a tanárnak) növendékei önmunkássága elől. Maga semmit ne végezzen, amit valamely tanulóval szintoly helyesen és jól elvégeztethet. Tanítása inkább célok kitűzésébe álljon, amelyeknek megoldásában a tanulóifjúság szellemi erejét edzi és értelmét fejleszti.“ (Középisk. Ut. 21. old.) Helyesen jár tehát el a népiskola akkor, midőn a gyermeket önálló munkára szoktatja, mert ez fejleszti a gyermek munkakedvét és becsvágyát, azonban bölcs mérséklettel a tanítónak arra kell törekednie, hogy a gyermekeket leszoktassa az állandó s fontoskodó érdeklődésekről, kérdezősködésekről, az ú. n. osztálybölcseket az állandó, sokszor szögletes, vagy rosszmodorú közbeszólásaikról a nélkül, hogy az önállóságról leszoktatná, s érdeklődési vágyukat gúzsba kötné. A középiskola is szereti az őszintén érdeklődő, szívesen beszélő, bátor fellépésű gyermeket, s az ilyen gyermeknek nem lesz nehéz beleilleszkedni a középiskola megváltozott rendjébe. A népiskolában hozzászokott a gyermek, hogy a tanítás mindig az eleven szemléletből indult ki. A népiskolai tanítás a gyermeket a környező valóság megfigyelésére szoktatta: szemléltette vele a természeti jelenségeket, a mennyiségeket, még a nyelv tényeit is, hiszen az élő beszéd szabályait figyelik meg a nyelvi magyarázatokon. Nem kész ismeretekre tanítja őket az iskola, hanem mint tárgyismereteket, szemlélés útján szerzik meg maguk az ismereteket. így azután az egész népiskolai munka induktív természetű, azaz sohasem az általánosból halad az egyes, a különös felé, hanem a sok apró megfigyelésből vonja le a szabályt. Ugyanezen az úton halad a modern középiskola is. Megkívánja a lehetőségszerinti gyakori szemléltetést: „Ilyen szellemű tanítás azonban sohasem foganatosítható, ha a tanár a tudományos absztrakció eredményeit tekinti az oktatás kiinduló pontjának, ha megelégszik egyszerű közlésükkel és nem tapasztalatok alapján magukkal a tanítványaival végezteti azok elvonását.“ „Minden szakban sokoldalú megfontolást követel, hogy minő tapasztalati adatok, s velük kapcsolatban mily szemléltető eszközök szolgáljanak az oktatás alapjául.“ (Középisk. Ut. 21. old.) A középiskolának azonban már nem áll állandóan módjában a szemléltetés, használnia kell a tankönyvet is. A népiskolai tanuló pedig ehhez nincs hozzászokva. A Népisk. Utasítások nagyon alárendelt szerepet juttatnak a könyvből való tanulásnak : „Ha a tanulás a tanító és a tanuló közös munkája, ha a tanító előszaván, a tanuló szemléletén és cselekvésein fordul meg, akkor a tankönyvnek csak igen korlátozott szerepe lehet az oktatásban. A legjobb tankönyv sem pótolhatja ezen a fokon a tanítót, a tanító
