Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 8-9. szám - Dr. Vetéssy Géza: Az egységes iskolareform és a gyermek

Dr. Veléssy Géza : Az egységes iskolareform és a gyermek.

341

Az összekapcsolásnak, a koncentráció elvének a figyelembevételéből kiindulva arra törekszik, hogy a különböző tudományok területéről szerzett alapismereteket kezdettől fogva összefoglalja és összetartozandóságukat éreztesse. Ez végső fokon a középiskola célja is, mert az Utasítások szerint is : „A középiskola az egyes tárgyakat nem szakszerű elszigeteltségben, hanem kapcsolatos összehangzó együttességben használja fel célja elérésére. Az iskola nevelői feladatával nem férne meg, ha a középiskolai tanítás tisztán a tudományszakok szerint megoszló utat követné.“ (Középisk. Ut. 6. oldal.)

Ezen rokon célkitűzés mellett azonban mégis nagy a különbség a népiskolában szerzett alapismeretek és a középiskolában már tudatosított s tovább képzett és rendszerezett ismeretek között. A különbség oka a gyermek lelkének, érdeklődési körének és értelmi fejlettségének a különböző foka, amihez elsősorban kell alkalmazkodni.

Ehhez az értelmi fokhoz alkalmazkodik a népiskola akkor, midőn arra törekszik : ,,hogy a gyermek jó alapot kapjon az emberi életviszonyok józan megértéséhez, az életkorén belül való helyes gondolkozáshoz, gondolatainak világos kifejezéséhez, hogy érzéke legyen az élet nemesebb javai iránt, hogy érezze és tudja magát életköre, hazája polgárának, akinek ebben az irányban kötelezettségei vannak, hogy szeresse a hazáját és Istenét, mert mindenét ezeknek köszöni“. (Népisk. Ut. 102. old.)

E cél elérése érdekében gyakorolják az élőbeszédet és fogalmazást, olvasást, írást, megtanulják a négy alapműveletet, rajzolást, éneklést. Tud földrajzilag gondolkozni, ismereteket szerzett a családról, iskoláról, községről, környezetéről, tud valamit az ország múltjáról, jelenlegi állapotáról alkalmi szemléltetések és rendszeres beszélgetések alapján.

Ezek az ismeretei azonban nem fogalmi ismeretek, hanem a saját szemléletén és a maga munkájával szerzett tárgyismeretek, ami még nem jár absztrakcióval, mert ez meghaladná még az ő képességeit.

Nem tud a népiskolai tanuló tételeket, szabályokat, definitiókat, mert ezek tanítását tiltja is az Utasítás. Emlékezetük sincs túlterhelve, csak azt tudják, amit maguk is átéltek, nincs könyvből tanult fogalmi tudásuk. De e helyett van igen sok értékes tulajdonságuk, amire a középiskolában építeni lehet. Ezeket szépen összefoglalta F. Kiss István : Mit várhat a népiskolától a középiskola? c. értekezésében (Prot. Tan. Szemle, 1933 márc.), ahol többek között ezeket mondja a gyermekről, aki a népiskolából kikerült: „...fantáziája élénk, hozzászokott a gondolkodáshoz, az önálló ítéletalkotáshoz, véleménye szabad nyilvánításához. . . derült a kedélye, nemes az érzülete, gazdag az érzelemvilága, van kötelességtudása, felelősség- és igazságérzete, vannak jó szokásai, gyakorlott a cselekvésben, örömét leli a munkában, szóval korához mérten megvan a teljes fejlettsége...“ (i. h. 92. lap).