Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Dr. Vályi Armand: Hogyan magyarázzunk?
Dr. Vályi Armand : Hogyan magyarázzunk ? 2."> állóan vezetett gondolkodó munkán s ezáltal állandó belső figyelmen alapul a tanuló részéről; biztos, változatos, rugalmas, a tanítvány szellemi szintjét emelő, lelkes, a tárgy magvát képező problémacsoportra irányuló élvezetes magyarázaton a tanár részéről — a helyes és a nevelés célját előmozdító osztálymunka. Az óra élénkségét nem módszeres fegyelem biztosítja, hanem benső gondolkodó figyelem, a legmagasabbrangú szellemi hozzájárulás a tanítvány részéről. A középponti fogalomrendszerek, problémák gondolkodásunkat, legmélyebb szellemi rétegünket ragadják meg ; azonban a ténysorozatokon át hatnak figyelmünkre, nekünk magát az első réteget, az emberi szellemet kell tanítványainkban rabul ejteni az ismeretszerzés eszköze által. Két dologra kell itt még kitérni. Egyik az epizód a tanításban, pihentetésül jól használhatja a tanár a tárgy változataiban mutatkozó érdekes kitéréseket (históriában, irodalomban, anekdótaszerű kitérések, természettudományokban unicumok). — A tanulók komoly gondolkozó munkájának további eredményei, hogy az anyag otthoni feldolgozásánál az önállóan megalkotott képsorok felélednek, és új munkára serkentenek, s az önálló szellemi működés felemelő tudata élvezetessé, könnyűvé, gyorsan érthetővé teszi az anyagot. Szándékosan írtuk így „az otthoni munkában“ — hagyjunk a tanulónak otthoni értelmi munkát. Ha lelkének komoly, tudnivágyó, problémaérző ösztönét felébresztettük, szívesen el fogja végezni. Ellen is őrizhetjük a legkülönbözőbb refleksziókat, amelyekkel kísérik az anyagot. Tartsunk (inkább felsőbb osztályokban) szemináriumszerű megbeszélő órákat, ahol mindenki kibonthatja jól átértett ismeretei rendszerén át sajátos észrevételeit, megfigyeléseit. Zárószóul foglaljuk össze e szerény kísérlet eredményeit. Ne könnyítsük végletekig a tanítvány munkáját, ha életre akarjuk nevelni, hiszen az életben sohasem találkozik többet olyan kézzel, amely munkájából játékot faragna. Járuljon hozzá a munkához a tanuló, ne csupán memorizálással, a szájábarágott anyag átvételével lelke kiépüléséhez, hanem önálló, kemény gondolkodó munkája révén vesse meg maga világnézete alapját. Ne legyen az iskola a gyakorlati élet kicsinyített képe, de magasabbrendű szellemi háttere. Ne ténysorozatokat, ismereteket „munkáltassunk“, hanem gondolatrendszereket. Necsak a gyakorlati haszon kedvéért tanítsunk, de építsük ki az örökigazság tudományos rendszerének elemeit a jövendő emberében : aki nemcsak kéz és akarat, hanem elsősorban szellem. így a materiális embert talán visszavezethetjük a felsőbbrendű szellem világába. A világos látást ne az ismeretek ritkításával érjük el, hanem az ismeretek közötti útvonal felismerésével az : Igazságig. E rövid vázlat általános keretek között mozog, és jól tudja, hogy ellentmond több modern módszeres eljárásnak. Célja csak annyi, mint minden reakciónak : hibáira ébreszteni az akciót, annak épülésére. Karcag. Dr. Vályi Armand.
