Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Borotvás-Nagy Sándor: Az elagott érettségi
26 Borotvás-Nagy Sándor: Az elaggott érettségi. Az elaggott érettségi. Elaggott az érettségi, mert hisz az intézmény is kiöregedhetik. Ha nem szervezik újjá, és nem teszik a XX. század felfogásához méltó, megközelíthetetlen és gépszerű pontossággal működő kiválasztó szervévé a társadalom középosztályának, akkor múlhatatlanul lesz azzá, aminek ma indul : regényes, diákköri hagyománnyá, atyafiságos játékká. A múlt akadémikus értékű fejlődésmozzanataival szemben inkább érdekel bennünket a jelen s a jövő, vagyis, hogy mi a baj most, és hogy mit kell rajta fejleszteni, hogy javított alakban, s zökkenő nélkül szolgálhassa tovább az örökké áramló társadalom minősítésének s egészséges osztálykiválasztódásának ügyét. Mert hogy ma baj van, ez már közhely. Panaszkodnak az illetékes tanügyi hatóságok reformokon törve fejüket, és elégedetlenkednek a főiskolák meg az egyetemek, hogy selejtes anyag kerül hozzájuk, s a középfokú oktatás nem éri el a kellő színvonalat. Védik magukat a középiskolai tanárok is elsősorban azzal, hogy a színvonal rajtuk nem múlik, hisz az ő képességeiket épp az egyetem állapította meg, tehát csakis az ifjúság másod- s harmadrendű arravalósága az egyetlen ok. Sóhajtoznak a diákok, hogy az anyagnak mekkora mennyiségével hajszolják őket, s hogy mily nagy szerepe nyílt a minősítésben akár a véletlennek, akár a mellékutakon járó egyéni ügyeskedésnek. Végül tanácstalanul nézik gyermekeik izgalmát, gyötrődését a szülők, akik tudják, hogy az irtózatosan kiéleződött versenyben s a rettenetes szellemi túlkínálatban az érettségi bizonyítvány nem azt jelenti, amit az ő idejükben, hanem jóformán a semmit, s akik mindent meggondolva s átpillantva befelé síró szomorúsággal kérdik a sorstól, amikor egyik-másik elégségesrendű magzatuk jövőjén töprengenek „Istenem, hát mi végre született, s mi végre neveltem nagy kínnal, ha még egy szerény középosztálybeli vagy úriemberhez méltó állás felé sem tudom elindítani?“ Mert ebben a tekintetben eddig hiába hangzott el minden szép elmélet, minden felülről jött szózat és vállveregető tanács. A gyakorlat anyagi ellenszolgáltatása s a társadalom értékelése, a középosztályba való tartozás ismérve ma is az érettségin alapuló főiskolai pályáknál kezdődik, ezekre terelik belső életösztön sugallatára fiaikat még azok az amerikai értékeszményektől áthatott atyák is, akik meg vannak győződve, hogy az iparos, kereskedő vagy gazda is lehet úriember. A nálunk legviharállóbbnak bizonyult állami, közületi vagy egyházi állások értékét annyira felfokozta a legutóbbi tíz év ingatag zűrzavara, hogy ezt a tudatot még másik tíz év sem irtja ki a magyar társadalomból. Régen vegyes képességű elemekből toborzódott a tisztviselői pályák utánpótlása. Mert nyugodtan nevezhetjük tisztviselői pályának az egyetemi pályákat, hová az érettségi az első küszöb. Ma tiszt
