Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 7. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Az önképzőkör válsága
304 Dr. Belohorsikij Ferenc : Az önképzőkör válsága. leriség, unalom lett úrrá az önképzőkörön. S ez volt még a jobbik eset. A rosszabbik az volt, amikor a választás a tagok egyik részének kedvét teljesen elvette, s egyáltalán nem foglalkozott többet az önképzőkörrel, ha meg is jelent, csak hallgatott. A másik, a „győztes“ rész pedig felolvasásaival és igen „önképzőkörös“ műsoraival húzta kéthetenként, szombat délután az „igát“. Hiába volt minden erőlködés, hiába minden akarat. A tagok megjelentek, mert névsorolvasás volt, s a jelennemlevők büntetést kaptak, de komoly munka nem folyhatott, legalább is olyan komoly munka nem, amely a tanulók „leikéből lelkedzett volna“. Végre is az elmúlt esztendőben kísérletképpen gyökeres revízióra gondoltam, aminek határozott eredményeiről óhajtanék itt röviden beszámolni: Az önképzőkörünkkel kapcsolatosan évek óta könyvtárunk van, amit á tagok is használhatnak. A könyvtárba folyóiratok is jártak mindig, de különösebb érdeklődést ezek iránt a fiúk nem tanúsítottak. Most rendszeresen bevezettük az önképzőkörbe a folyóiratok ismertetését. A Magyar Szemle, Nyugat, Erdélyi Helikon, Diarium, Szabolcsi Szemle, Keresztyén Igazság, Ifjú Évek alapján főként irodalmi kérdéseket, eseményeket, másfelől az elszakított területen élő magyarság sorsát és kérdéseit ismertették egyes tanulók, rövid 10 15 perces szabadelőadásban vagy felolvasásban. A kérdéshez azután a tagok hozzászóltak, megvitatták a kérdéseket, s az eredményeket az elnök vagy a vitavezető röviden összefoglalta. így megismerték és lépést tartottak a külföldi magyarság sorskérdéseivel, állandóan tájékozottak voltak a csonkaországi magyar irodalom érdekes problémáiban. Hogy pedig a mindennapi kérdésekkel még inkább tisztában legyenek, az olvasóterembe újságot is járattunk. A Prágai Magyar Hirlap, Budapesti Hírlap rendszeres olvasásával tájékozottságukat csak kibővíthették. A folyóiratismertetés mellett rendszeresítettük a könyvismertetéseket is, és pedig olyan módon, hogy minden ülésen egy könyvet ismertettek a tanulók, természetesen nem életrajzi és száraz tartalmi kivonat alapján, hanem az irodalmi művekben rejlő értékek egyéni szempontú meglátásával. így 10 klasszikus magyar művet és nyolc világirodalmi értékű alkotást ismerhettek meg közelebbről a tanulók. Ezek az ismei'tetések mindig igen élénk vitát váltottak ki; nem is annyira az ismertetőt bírálták, sokkal inkább magát a művet elemezték, s szóltak hozzá különféle szempontokból. A könyvismertetések célja éppen az volt, hogy mélyebb érdeklődést ébresszünk a tanulókban az egyes munkák iránt, ami sikeres is volt, mert azóta kétségkívül megnövekedett az olvasók száma, mind az olvasókörben, mind az ifj. könyvtárban is. Minden harmadik ülésünk pedig vitaülés volt. Ez a közismert formájú ülés igen nagy látogatottságuak örvendett, s a viták mindig igen szépek, lehet mondani magasszínvonalúak voltak. Az első vitaülést az önképzőkör céljáról tartottuk meg, egy másikon az igazi vallásosságról, a harmadikon pedig a felebaráti szeretetről vitáztak a tanulók. Talán nem is annyira viták voltak, mint inkább meg
