Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 7. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Az önképzőkör válsága
Dr. Belohorszktj Ferenc : .1z önképzőkör válsága. 305 beszélések, mindenféle szenvedély és személyeskedés nélkül. Mivel ezeket-a vitaüléseket csak a második félévben kezdtük meg, kiépítésük a jövő feladata lesz. A vitaüléseknek egy vezetője volt, aki megvilágította a kérdést részletesebben; ehhez szóltak hozzá már elkészültén és hosszabban ketten-hárman, s ezután következett a tulajdonképpeni vita, aminek végső eredményeit ismét egy tanuló foglalta össze. A viták minden merevséget eltüntettek, a tanulók szabadon nyilatkozhattak meg, s nem gátolta őket véleménynyilvánításukban senki és semmi. Mindemellett természetesen megszólalhattak a kör tagjai közül azok is, akik egyéni tehetségükkel, szavalattal, verssel, novellával, útleírással, stb. tudtak nemes szórakozást nyújtani. De ezek már rostán mentek keresztül. Mind a vitavezetőkkel, a könyv- és folyóiratismertetőkkel is előzőleg megbeszélést folytattam (minden héten egy délután két órát szenteltem ezeknek a tárgyalásoknak), mind az egyéni szereplőkkel is magam foglalkozva, csak azt bocsájtottam az önképzőkör elé, amit arra megfelelőnek és érdemesnek tartottam, így nemcsak a nívót biztosíthattuk, de főként azt, hogy mindenféle meddő vitának elejét vegyük. Ezért kísérletképpen megpróbáltam, hogy a bírálattal kapcsolatos fokozást és minősítést töröljem. S nem várt sikerrel történhetett ! Az a tapasztalati meggyőződés vezetett, hogy a fokok ajánlása és megszavazása az, ami mindig a legnagyobb széthúzást teremti és osztályharcokhoz vezet. Amilyen osztálybeli szavalt, adott elő, már osztálybecsületből is az osztály nagy része — ha nem az egész — melléje állt. S ez bizonyos mértékig természetes is ! Ki védje meg, ki legyen mellette, ha nem az osztálytársai, akiket komoly érvekkel amúgy sem lehet meggyőzni arról, hogy nem helyesen cselekedtek. A barátság, a sorstárs, a bajtársi mivolt nagyobb erő, s ezen nem kell túlságosan sopánkodni! De ha ez a testvéri érzés szép erény is, ez esetben nem igazságos, s ha nem az, akkor feltétlenül segíteni kell rajta. S egyedüli mód erre a fokok eltörlése, ami nagyobb zökkenő nélkül járt, s lényegbevágó volt mégis. Megszűntek a torzsalkodások, a baráti alapon való megítélések, viszont az intézkedés összehozta és egyesítette a növendékeket, ami ennek a körnek is egyik főfeladata. így alakulhatott aztán a helyzet olyaténképpen, hogy a sima lefolyású vitákban sokan vettek részt, s igen szép szellemi harcok tanúi lehettünk. Mindezzel azonban még nem láttam biztosítottnak az önképzőkör látogatottságát, még kevésbbé a cél megvalósulását. Mert az önképzőkörnek határozott nevelő célja is van. Szerény véleményem szerint minden kérdés, ami a zárt keret miatt gyakorlatilag és elméletileg ma még nem tárgyalható az iskolai tanulmányok körében, az önképzőkörben kell, hogy szóba kerüljön, ha másként nem is, legalább érdeklődést ébresszünk az iránt ebben a jelentős intézményben. Mert míg az előbb kifejtettek, úgy hisszük, modern formában, csak hozzátartoztak az iskola valóságos nevelőhivatásához, s inkább a tanulmányok és erkölcsi nevelés tudatosítását, elmélyítését célozták, vannak olyan sajátos magyar feladatok, amelyeknek— sajnos — nem 2
