Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 7. szám - vitéz Dr. Bessenyei Lajos: Dr. Baltazár Dezső

290

vitéz Bessenyei Lajos dr.: Dr. Baltazir Dezső.

és a különféle ismeretek után úgy óhajtozott, mint ahogyan a „szép híves patakra a szarvas kívánkozik“. Ismereteit nem szűnt meg sohasem gyarapítani, s mindnyájan tudtuk róla, akik őt közelebbről ismertük, hogy naponként tanul, a legkülönbözőbb tudományokkal foglalkozik, és így nemcsak régi ismereteit tartja állandó frisseségben, hanem lépést tart a haladó korral, és a legújabb eredményeket is mindig megszerzi a maga számára. Innen volt, hogy akármilyen vizsgálaton elnökölt —- pedig ezt a tisztet szerette ellátni, és még a múlt tanév végén is két középiskolánk érettségi vizsgálatán vett elejétől végig részt —, az ő tudása, tájékozottsága, jártassága a legkülönbözőbb tudományokban egyenesen meglepő volt. Igazi tudós püspök volt, akiben a hit és tudomány gyönyörűséges ikerségben egyesült. De innen származott mélységes, gyermeki szeretete is a debreceni ősi Alma Mater iránt, melyet védett és oltalmazott, mint szemefényét, de fejlesztett is, amennyire csak a viszonyok engedték. Ravatala méltán nyugodott a Kollégium dísztermében, ahonnan, mint a szerető anya kebeléről, tért meg a földbe, hogy por és hamu legyen a teste.

De még nagyobb, tiszteletreméltóbb volt, mint a vezetésére bízott számtalan iskola legfőbb egyházi kormányzója. 1904 óta, amikor hajdúböszörményi esperes lett, bezárólag 1935 június haváig, szerencsém volt alatta és vele működhetni különféle minőségben és szolgálati beosztásban, mint hajdúböszörményi és debreceni református gimnáziumi tanár, majd mint debreceni református gimnáziumi igazgató, végül mint tiszántúli középiskolai felügyelő és egyetemes konventi középiskolai szakelőadó. így módomban volt a lehető legközelebbről megfigyelni iskolapolitikáját. S ha most visszagondolok három évtized sok-sok tanügyi problémájára, nevelési és tanítási kérdésére, személyi és dologi, szellemi és anyagi feladatára, amiket Baltazár Dezső vezérsége alatt kellett elvégeznünk, megoldanunk, sokszor kiharcolnunk, akkor csak a legőszintébb hála, a legmélyebb elismerés érzésével emlékezhetünk reá, az iskolák szószerint értelmezendő édesatyjára. Úgyhogy Baltazár Dezső a szó legnemesebb értelmében elsőrenden a magyar kálvinista tanügynek, de általában véve az egyetemes nemzeti közművelődésünknek mindig kiváló és hűséges szerelmese, áldozatkész és jó példával elöljáró szolgája, melegszívű és megértő támogatója volt. Akár az új iskolaalapítások hosszú sorozatát, vagy a meglevők továbbfejlesztését nézzük, melyben az egyetemtől kezdve mindenféle iskolatípus ott szerepel, akár a tanárok és tanítók erkölcsi és anyagi érdekeinek istápolását tekintjük, melyért szót emelni, tettre és cselekedetre indulni, harcba szállani bármikor kész volt, akár az ifjúságnak, az igazi magyar jövendőnek kellett a tanulmányi és jóléti ügyekben szerető szülei szívet, irányító és kormányozó bölcseség'et megbizonyitani, Baltazár Dezső mindenkit megelőzve az élen járt, és így az elmúlt negyedszázadban a magyar nemzet kultúrájának igazi ,,7ipó[/.a)(C5“-a, tyrtaiosi szellemű élharcosa volt. Az a cselekedete pedig, hogy a forrón szeretett debreceni Kollégium leromlott anyagi helyzetének felsegítése végett két