Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Dr. Horváth Károly: A kirándulások a tanítás szolgálatában
Dr. Horváth Károly: A kirándulások a tanítás szolgálatában. 275 már rég hangsúlyozzák a pedagógusok, ahogy Diesterweg is mondja : „Csak akkor érzi magát a tanuló boldognak, ha észreveszi, hogy a tanár ismeri az ő tulajdonságait, kiválóságát figyelembe veszi, fogyatkozásait elnézi. Mily könnyen elérhetjük ezt sétákon, kirándulásokon és a tanuló milyen hálás ezért a vele való foglalkozásért. Tapasztaltam, hogy a kirándulásokat követő órákon meghittebb a hangulat.“ Sokan a kirándulásokkal együttjáró etikai és szociális jelentőséget annál inkább hangsúlyozzák, mert a legtöbb nyelvész csak az irodalmi és történelmi oktatás etikai hatását óhajtja elismerni. Kétségtelen, hogy a történelem- és irodalomtanításnak fontos a feladata : megtanít emberi dolgokat emberileg megérteni. De mennyivel többet tanít az emberi dolgokról a természettudomány, azután a földrajz, mint alkalmazott természet- és embertudomány, éspedig nem szóval, hanem élő példákkal, miközben az ember az emberrel, a tanító a tanítvánnyal személyesen érintkezik. Éles szavakkal fejezte ezt ki dr. Dáhnhardt igazgató a lipcsei Miklós-iskola 400 éves jubileumán : „Az önzés elleni küzdelem, az eszményinek való örvendezés ma a legfőbb nevelőhatások közé tartozik. De sem tanterv, sem szabály nem alkalmas erre, csak a barátság és jókedv. Ennek eszköze a kirándulás, a közös dal, játék, ez annyira szükséges a mi tanítóinknak, mint a falat kenyér, hogy megértsék, mit kell tisztelniük és ápolniok.“ Nyilvánvaló, hogy a tanár és tanítvány közti bizalom ápolásán kívül a hazaszeretet fejlesztése is feladata a szabadban való oktatásnak. „Bacon és Comenius óta minden iskola tudja, hogy nem a könyvekből kell tanulni, hanem az égből és földből, tölgyből és cserből.“3 Igen sokan a hazaszeretet felébredését, a szülöföldismeret ápolását a természettudományok, az igazi földrajzi ismeretek elterjedésével és felvirágzásával hozzák összefüggésbe. Idetartozik az esztétikai érzék fejlesztése is. Az emberek a legtöbbször csak gyönyörködnek a hegyekben, sokszor a divat, a szokás viszi őket a hegyekbe, vagy legújabb divatú sportruhájuk bemutatása, de kevesen tudják megmondani, hogy milyen kövekből, kőzetekből van felépítve az a hegység, melyet izzadva bár, de mégis csak megmásztak. Az is oka lehet ennek, hogy az emberek még ma is egymást kizáró dolognak tartják a tudományos ismeretet és esztétikai gyönyörködést. Pedig már Leonardo da Vinci megcáfolta ezt; az ő hatalmas művészete mély természetismereten nyugszik. A kiránduló, a természetjáró se higyje, hogy a természet szakszerű tanulmányozására korlátozza tán a benne való gyönyörködést és elmélyedést. Ezt a megértést a serdülő ifjúságban felébreszteni, azt a természet éles, de elmés megfigyelésére buzdítani, megmutatni, hogy miként hozható összhangba a szép és fenséges a természetben a természet szigorú törvényszerűségével, miként él a nép, hogyan kapcsolódik foglalkozása, települése, múltja, története a földhöz, a föld kincseihez, a földfelszín adottságaihoz stb. — ez mindenesetre egyike a 3»
