Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Dr. Horváth Károly: A kirándulások a tanítás szolgálatában
274 Dr. tíorváth Karolt): A kirándulások d tanítás szolgálatában. ban való tanítás pótolhatatlan értékére, azért azok a külső nehézségek a hibások, melyekkel az ilyen kirándulásoknak meg kell küzdeniük, nem pedig az, mintha a kirándulások értéke csökkent volna a pedagógusok előtt, vagypedig talán a kirándulások keresztülviteléhez szükséges komoly kísérletek hiányoztak volna. Már Müller Hermann, a természet- és földrajztanárok nesztora,.kinek 1865-ben a lypistadti reáliskola értesítőjében megjelent tanterv-vázlatát több porosz iskola elfogadta és megvalósította, a természet-és földrajztanítás lényeges részének tartotta a kirándulást. 1879-ben megjelent igazoló-iratában azt mondja : „Miután az a tanítás föladata, hogy az élő természet, a növény- és állatvilág, azután az emberek élete, meg lakóhelyük : a Föld iránt felkeltse az érzéket, elengedhetetlenül szükséges megfelelő kirándulások rendezése.“ Flatt Róbert 1904-ben már a „rendszeres osztálykirándulásokat“ hangoztatja. „A szabadban való tanítás“ c. munkájában2 olvassuk: „Ha a tanuló csak a tanteremben veszi tudományát, és nincs alkalma arra, hogy környezetét az iskolán kívül is figyelmesen megszemlélje, úgy az ott kitűnő tanulók az élet küzdelmeiben szánalmas ügyefogyottságot árulnak el, míg az elméletben tehetségtelen, de gyakorlatias érzékű, ú. n. „rossz“ tanulók a „jelesektől“ elragadják a pálmát. Ezért arra kell törekednünk, hogy a gyakorlatiasság, a munkáltatás, az össztevékenység elvét alkalmazzuk. Erre pedig seholsem adódik jobb alkalom, mint a szabadban, a hamisítatlan természetben, ahol a gyermek a való igazságot látja, nem pedig a mesterkélt színpadi fogásokat. Nagy nemzeti és emberi hatások vannak elrejtve ebben a kérdésben, ezért mindnyájunknak közre kell munkálnunk, hogy kiküszöböljük a szánalmas szótanítást. A mai munkáltató-tanítás, ha nem külsőségekre törekszik csak, megvalósíthatja ezt. Hányszor halljuk, hogy egyes tanulók, mintegy belső ösztönből, ki akarják magukat vonni egyik-másik tanáruk vezetése alól. Ilyenkor mindig érdemes volna megvizsgálni, mi az oka a tanár és tanítvány közti eltávolodásnak, sőt elidegenedésnek. A közös munka a tanteremben, a kísérleti teremben, a szabadban mindig közelhozza egymáshoz a tanítót és tanítványt. A tanuló bepillant oktatója lelki világába, emberi egyéniségébe, viszont a tanító, a tanár is rájöhet, hogy némelyik tanulóról nincs egészen helyes ítélete, végül a friss levegő, napfény, kék ég, remek táj emelkedettebb hangulatot, a közös megbeszélések, megfigyelések és fáradalmak, gyaloglás, társalgás, együttebédelés a kiránduláson stb. bajtársias érzést, szociális együttélést teremtenek. Mindezt csak óriási munkával érhetjük el a tanteremben. A szabadban való munkához és a kiránduláson emberileg közelebb férkőzhetünk a tanulókhoz, kiváló tulajdonságaikat, de a hibáikat is jobban megismerhetjük, megítélhetjük, mint a hagyományos felelések és vizsgák révén. A tanár és tanítványok közti szabadabb érintkezés nevelő hatását 2 Der Unterricht im Feier auf der höheren Schulstufe. Frauenfeld Huber et Go. 1908.
