Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Dr. Horváth Károly: A kirándulások a tanítás szolgálatában
Dr. Horváth Károly: A kirándulások a tanítás szolgálatában. 273 Parzival sorsa is, a Gral-lovagkör sorsa is azon fordult meg, hogy a gyerek teszi-e fel a kérdést arra, amit megtudni egyértelmű volt a megoldással. Csak az a bizonyos önkéntelenül felvetett kérdés teheti a kalandos fiút férfifeladat hősévé. Iskolánk alaptévedése, hogy nem a fiúk zaklatnak bennünket kérdésekkel, mint mindenre kíváncsi kisgyerek az apját: mi ez, miért, miért, miért, hanem mi kérdezünk tőlük. Ha ellenben ámulatba ejtette fiunkat egyszer a tanárra bízott dolog, akkor személyes ügyévé is lett, s érte fontosnak tartja az utánajárást. Nagykőrös. Körmöczi László. A kirándulások a tanítás szolgálatában.' „A szabadban való tanítást mind a természetrajz, mind a földrajz és történetben meg kell valósítani.“ A német pedagógusok gyűlése mondotta ki ezt már 1900-ban. A határozat azonban csak jelszó volt, melyet azután lassan elfelejtettek. Ugyanez történt Junge Frigyes elveivel is, aki azt ajánlotta, hogy az „életközösség“ megfigyelését tegyük az oktatás középpontjává. De hiába, az életközösség, az élet megfigyelése még ma is kevés iskolát köt le. A tanulók megtanulják a megállapításokat, amit a tanteremben vontak le — elméletben, a nélkül, hogy maguk a tanulók látták volna a kísérletet, az életet, tehát megfigyeltek volna. Junge, a kiváló pedagógus, leikével sejthette ezt előre, mert könyvében az „Előszó“ nyolcadik lapján ezt mondja: „A ,Dorfteich1 csak azt akarja megmutatni, hogy miként tárgyaljuk általánosságban az életközösségeket, de világért sem tankönyv az én művem, a tankönyv maga a nagy természet.“ „A szabadban való tanítás“ jelszava tulajdonképpen segélykiáltás volt, hogy a földrajzot és természetrajzot a régi iskolák sallangjaitól, a könyvből való „magolástól“ megszabadítsák. A természetrajzban és földrajzban a könyvből való tanulást legjobb volna megtiltani, mondotta Schilber dr. a német tanítók és tanárok 1900-i gyűlésén. Mindent életben, a szabadban mutassunk be, kísérletezzünk, s ha ezt nem tehetjük, akkor se magoltassunk, hanem olvastassunk és beszéljük meg élményeinket, tapasztalatainkat. A tanulónak ilyen módon nemcsak földrajzi, növénytani és állattani gyűjteménye lenne, hanem benne élne a természetben és megtanulná a természet, az élet egyetemleges szemléletét. E miatt és a honismeret, a szülőföldismertetés érdekében sürgetik olyan sokan a kirándulásokat és a szabadban való oktatást. De hogy még ma is rá kell mutatnunk a kirándulások, a szabad- 1 * 3 1 V. ö. Bánkúti (Böhm) D^zső : A tanulmányi kirándulások. (Az Orsz. Ev. Tanáregy. Évkönyve, 1935. 30. laptól.) 3
