Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 6. szám - Körmöczi László: Variációk Apácai Cseri témája felett

272

Körmöczi László: Variációk Apácai Cseri témája jeleit.

ségnek. Elég Kruif könyveit elolvasni, s minden erőteljes, lelkes teljesítményről bizonyos, hogy autodidaxis eredménye. A tanítómunka végső eredménye nem is lehet más, mint az autodidaxis ösztönzését felkelteni a tanítványban. Keresse maga személyiségét, műveltségét, ítélőerejét, ismerjen rá megfoghatatlan egyéniségére, amely fiatalságának ebben a második tizedében teszi fogékonnyá minden iránt.

A mi vidéki fiainkat nem kell félteni az „entellektüell“ kultúrmániától. Erőslelkű, nyers, rakoncátlan mindannyia annyira, hogy kibírja a beoltást és termésnek induljon. „Lelkében Petrarca dalolt, S keltek újféle magyar zenék. Álmodott, álmodott a diák.“ Nem az európaian magyar terminológia követeli-e ezt így?

A szellemtudomány dolgai eleven lelki tartalommá tehetők, a természettudomány élménnyé, mind új dallamok a sivár hétköznapokon. A jövő fizikusa már most csodálkozzék egy kvantumelmélet szédítő átlendülésén, orvosa a hormonok óramű-egyensúlyán, művészét ejthesse meg Gauguin trópusi paradicsoma, válasszon, titokban jegyezze el magát a csodák egyikével, amelyek között kalandozhat. Ha a képzelete indult meg, akkor nem életpályák, hanem tartalmak, tárgyak között fog az érettségi után választani. A pályaválasztás nem kenyérkereseti kérdés lesz, nem is pszichotechnikai alkalmasságkérdés, hanem bizonyságtétel arról, hogy van-e bora, mámora, elszántsága, szeretete valamihez. Schuberték nem teremtettek exzisztenciát maguknak, Demosthenes sem volt alkalmas a szónoklásra.

Idelátszanak Apáczai Csere János, a gyulafehérvári és kolozsvári féltékeny professzorok, barbár diákok, a felháborodás és a hívek lelkesedése. S a holt professzor szellemét idézik Ady ígéretei és átkai.

A tanulók forradalmian lelkes szellemi megmozdulására már van példánk: Vajthó Lászlóék, tanár és diákok kiadták kritikai tökéletességgel régi magyar írók műveit. Nagyobb körre átragadva az ilyen diák-jókedvből fakadt kezdeményezés a magyar gimnázium „akadémiai“ fiatalságának szellemét, életformáját, magános időtöltését, munkaszobája csendjét, baráti beszélgetését átminősítheti.

Nem reform kell. A mi régi iskolánk jó, s a legrégibb volt talán a legjobb. Olyas valami kell, amit a leggondosabb exaktsággal sem lehet másnak nevezni, mint szellemnek, új légáramlásnak, Reform volna az, ha az ó-kút kőkáváját restaurálnánk, egészítenénk ki. Élet volna az, ha a régi kutakból a víz, az élő víz bugyogna újra gazdagon. Reform volna az, ha az eddig szárazon felszolgált fűrészport szakácsművészettel felkörítve vagy doktor-bácsi ügyességgel akarnók beadni egészséges gyereknek. Élet, ha kertjeink és Dél gyümölcseit adjuk nekik ezentúl étvágyat keltő szépségükben, frissen, csalogató illatukkal, színükkel. A renaissance útja először egy új fölfedezés felé visz : a gyerek spontán leikéhez. Űttörés még nem látott, ismeretlen kontinensen. Bizalmuk, hogy a két generáció között világos helyzet teremthető : megvilágosodás a két ellentett pólusú szénszál ívlámpafényé.ben a kultúra elektromosságából és a közelségből.