Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Körmöczi László: Variációk Apácai Cseri témája felett
270 Kórmöczi László: Variációk Apácai Cseri témája felett. a filológusoknak tudta be a hibát, hanem a hivatalnokoknak, azoknak, akiknek az életében a klasszikus műveltség nem nyugalom, magános órák kedvteli foglalkozása, valami derűs idealizmus, tisztán világosodó öncél, hanem megbízás, tekintély, kötelesség, szolgálat, karrier. Méltósággá és kenyérréprofanizálódotthumanitás. A,,Buddenbrooks“ iskolajelenete is ezért a mondanivalójáért lett annyira lidércnyomássá az olvasók, a volt szenvedő alanyok számára. Szerinte a tanárnak félannyi munkát és három annyi fizetést kellene kapnia, hogy paedagógus tehetségében friss, iskolázott ember maradhasson, a költők, művészek, tudósok, vezérek barátja. Társadalmilag polgári tekintélyt, magasabbrendűséget jelenthessen, kedvtelésének élhessen, kedvtelése pedig a kultúra élménye legyen. Az élet-ifjúságról, a magavágású fiatalemberről Francois Mauriac adott lelkiképet 1927-ben a „Neue Rundschau“ számára. Nem munkásifjúságról szól, mert ezt már hamar a születése után megöli a rabszolgamunka, a nélkülözés. Nem is a polgári életre adottakról, mert ezeket is megöli hamar valami : a felnőttek szokásai, hagyományai, a koravénség. Hanem azokról, akiknek szabad, magukválasztotta munkára van tétlen idejük, akik olvashatnak, szórakozhatnak, s mindebben változhatnak, alakulhatnak. Gorkij visszaemlékezéseit hozza fel annak igazolására, hogy milyen nehéz dolog volt a lélek tüzét megőrizni a munkásfiú körülményei között. Akik a kettős kizárás után bennmaradnak, azok a mi feljavítandó fiaink. Rajtuk a gimnáziumi tanterv szerint szerencsére nem rontott sok bifurkáció. Németországban a rokon iskolafaj csúcsa kettéválik szellemtudományi és természettudományi tagokra. A mi gimnázistánk műveltsége nem specializálódik még annyira sem : neki nem kell lemondania semmiről sem, minden út nyitva még előtte, nem dönt egy rész javára. Elaprózás, egy darab birtoka helyett előtte van az egész bősége. Az egész gazdagsága volna előtte, ha nem tanulnivalónak, „anyagnak“ hívnák, hanem volna eleven, csillogó, önmagukat megkíván tató csodák és furcsaságok vására. Nemcsak a népiskolában, hanem a 16 éves gyerek osztályában is „játszva“ kellene tanítani. Nem a könnyebbsége kedvéért, hanem azért, mert az ember csak játékból, kedvtelésből képes nagy erőfeszítésekre, ha veleszületett ösztönének jókedvéből foghatja a vitorlás ázott, hideg, drótfonatkemény kötelét órákig megmerevedő marokra. Kötelességből, parancsszóra, de biztatásra se mennék magam se viharban bőrig ázni a visszariasztó hullámokra. Kedvtelésből igen. Nem lehet ilyen kedvteléssé tenni a tanulás „munkáját“? Nietzschének igaza volt, hogy hazugságnak bélyegezte „A munka szent !“ szólamát. „Inkább pathetikus létet, mint csendet!“ Mondja André Gide a „Nourritures terrestres“ lírai életbölcseletében. Azt az életben, az együttélésben, a tanulásban-tanításban is. Idézi Alfréd de Vignyt: „A szép élet nem más, mint ifjúkori ábránd, ha valóra válik a férfikorban.“ A tizenhat-tizennyolc éves embernek a férfikora ott kísért sejtelmes álmaiban. A felbukkanó vágyak az élet közelgő valóságait
