Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Ravasz Árpád: Bolyai Farkas, mint nevelő
Ravasz Árpád: Bolyai Farkas, mini nevelő. 265 vagy dolgozni nem tudó komor léteit, vagy lélektelen munkásságot mozgó halottakat csinál. A természet sem hozza meg a második aratást az esztendő második részében“. „A vakációk olyan szükségesek, mint a diligenciák, Mindazáltal a vakációkat is úgy kell okosan intézni, hogy minden tanuló úgy el legyen önkéntesen foglalva, hogy a láthatatlanul hintett burjánmag lelkében ürességet ne találjon.“ Nevelőemberek előtt nem szükséges semmi megjegyzést fűznöm Bolyainak ezekhez az aranyszavaihoz. 4. „A tanítók választassanak meg mindenek felett, ez a fő dolog. Legyenek fachjokra termettek és abban alapos ismeretekkel bírók, és annak világos előadására alkalmatosak; ennekfelette igaz vallásos lelkűek, kinyílt, szelíd, mástkimélő s alázatos szívűek legyenek. A füstösség, durvaság, kevélység, hidegség, haragtartás és tettetés a fejlődő Istenképe első kezdetében kitörölhetetlen mocskot ejtenek, mert a rosszat könnyebben fogadja el a földi természet, s elvétetni bajosabban engedi. Hiába mondja a tanító a jót, ha benne nincs. A durva tanító durva szívet formál, a kegyetlen nevelő szörnyeteg, és példás büntetésre méltó az ilyen.“ A nevelői példaadás kimondhatatlan jelentőségét ma sem tudnók klasszikusabb szavakkal kifejezni. 5. „A tanítók idejét a haza szent tulajdonának kellene nézni, amelyben a jelenvaló és jövendő világossága teremtetik ; templom meglopása azt vele elvesztegettetni ; minden erő és idő, amelyet jobban lehetne fordítani, annyiban elveszett.“ És itt a hivatása szeretetétől égő ember szent lelkesedésével mutat rá néhány mondatban arra, hogy egyenesen szerencsétlenség számba megy az, hogy nálunk a tanító és nevelő embereket anyagi gondok is nyomják. „Mindennek annyi baja és oly kevés ideje van, hogy bételik, amit Seneca mond: A homine occupato nihil agitur. A tanító fizetése olyan legyen, hogy azon időt, ami a haza szent tulajdona, ne legyen kénytelen kenyérkeresetre fordítani.“ „Másutt expressis verbis fejezi ki a tanítókra vonatkozólag ezt az óhajtást. „Igen sok órát ne tanítson egyik is, hogy a meg nem hamvasodó gyertya jobban világítson.“ íme az az igazság, amit 1Ó0 év múlva sem értett meg a mai magyar társadalomnak egy jelentékeny része. Hiszen most is közszájon jár az, hogy milyen jó dolga van a középiskolai tanárnak, — napi 3—4 órai elfoglaltság s aztán hajrá, derüre-borura : vakáció. 6. ,,Mindent el kell távoztatni, ami a tanitónak s a tanítványnak lelkét megköti s lenyomja; a szabad áeren s jó klímában nyílik a szép természet, csak jói kell rendelni a körülményeket, s a zelus önként gyullad, a parancsolat hideg szava sohasem gyújtja meg, ahol nincs, sőt ami van is, inkább kiolthatja.“ Majd így folytatja: „A tanulásra való ösztönre nézve is legjobb volna a dolgot magát szerettetni meg ; a tudás kívánsága eredeti tárgy a lélekben, csak fel kell serkenteni. Fejteni kell azt, ami van, s önként fejlődik a mag, csak napfény s eső legyen, s úgy kell nevelni mindent, hogy kiki azzal, amire teremtetett, megelégedve legyen.“
