Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 6. szám - Dr. Vekerdi Béla: Megjegyzések a középiskolai mennyiségtanítás didaktikájához és methodikájához

246

Dr. Vekerdi Béla: Mennyiséglani didaktika és melhodika.

rozsnak ; esetleg hallgassák meg a tőzsdei jelentést a rádióban. Vagy mérjék meg otthon a tégla hosszát, szélességét, magasságát. Kérdezzék meg 1000 tégla árát stb. Az ilymódon összeállított feladatot mindig sokkal nagyobb kedvvel és érdeklődéssel, s éppen ezért nagyobb figyelemmel dolgozzák.

Nehéz problémák itt az alsó fokon még nem merülnek föl. Az új elem szinte észrevétlenül olvad bele a régibe, ámde utólag ilyenkor is mindig tisztázzuk, hogy mi az, ami a tárgyalt feladatokban mint új ismeret szerepel.

Kérdés, hogy milyen módszer szerint dolgoztassuk a tanulókat? Felemlítem a leginkább szokásos eljárásokat, rövid bíráló megjegyzések kíséretében.

1. A tanulók egymást hosszabb-rövidebb időközben felváltva a táblánál dolgoznak, a padban ülők a táblánál dolgozóval együtt haladnak, és a tanár közben-közben valamelyiket felhívja, hogy füzetébe nézve folytassa tovább a számolást.

Ez a módszer a Madách falanszter-rendszerére emlékeztet, amely békóba veri, lassú tempóra kényszeríti a tehetségesebbeket, és útját vágja annak, hogy egyesek önálló invencióval, a többiektől eltérő módon oldják meg a feladatot. E mellett még a lustábbaknak arra is lehetőséget nyújt, hogy minden gondolkozás nélkül, egyszerűen a tábláról másolják a kidolgozást.

2. A tanulók mindnyájan csak a padban számolnak, egyesek — fölváltva — hangosan végzik a számolást; mindenki együtt tart, készen arra, hogy a hangosan számolást bármely pillanatban folytassa. Erre ugyanaz a megjegyzés, mint az előbbi módszerre, legföllebb a lusták vagy tehetségtelenek itt diktálás után írnak.

3. Egy tanuló a táblánál „felel“, a többi a padban úgy számol, ahogy akar. Ekkor az ügyesebbek előbb is járhatnak, az önálló elgondolások érvényesülhetnek, de viszont a táblánál dolgozó elveszíti az összeköttetést az osztállyal, fölösleges munkát végez, mely legföllebb csak azt eredményezi, hogy a dolgozni nem akarók lemásolják a táblára írt számolást.

4. A tanulók mind a padban számolnak. Nem számol hangosan senki, csak az egyes önálló részletek eredményeit olvastatjuk fel időnként, értelmezve jelentőségüket, és végül a végeredményeket hasonlítjuk össze. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy a gyengébbek esetleg semmit sem tudnak csinálni, és így a dolog nem járt rájok szellemi haszonnal.

Mindamellett is ez az utóbbi eljárásmód az, amely nézetem szerint legjobb eredménnyel alkalmazható. Ezért ezt a módot vegyük kissé behatóbb megbeszélés alá.

A tanár tömören megfogalmazva elmondja a példát, amelyet a tanulók lehetőleg egészében írjanak le a füzetbe. Szükség esetén tárgyi magyarázatokat fűznek a példához. Azután a tanulók részekre boncolják a példát (ha összetettebb szerkezetű), és megállapítják a megoldásnál követendő egyes lépéseket. Ez a részekre boncolás mun-