Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 6. szám - Dr. Vekerdi Béla: Megjegyzések a középiskolai mennyiségtanítás didaktikájához és methodikájához

Dr. Vekerdi Béla: Mennyiségtani didaktika és methodika. 245

középiskolát végzett intelligens ember nem tudna szorozni, vagy nem tudná ellenőrizni a mázolómester számítását, aki szobája padlójának fölfestését területi nagyság szerint, négyzetméteres egységár föltüntetésével vállalja. Ezen a fokon tehát a matematikának elsőrenden materiális, anyagközlő céljai vannak. Természetesen anyag alatt nem a különböző tárgyi köröket értjük, amelyekből a számtantanítás a maga példáit válogatja, szolgálván ezzel egyéb tantárgyaknak s magának a gyakorlati életnek céljait : hanem értjük magát a megtanult és megtartandó számműveletet.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy megelégednénk műveleti formáknak megértés nélküli bemagoltatásával. A matematika-tanítás másik fontos célja : a logikus és fegyelmezett gondolkozóképesség fejlesztése itt is megmarad. Különben már maga a tanultak jobb megtartása is azt kívánja, hogy a tanulás a teljes megértésen, az összefüggések világos felismerésén alapuljon.

Nem szabad azonban még ezen a fokon túlságosan széles megalapozással és nagy matematikai apparátussal dolgozni. Nem szükséges, sőt elhibázott dolog volna arra törekedni, hogy mindenről pontos logikai meghatározást nyújtsunk. Lietzmann még az ellen is tiltakozik, hogy a nagyság vagy számlálás fogalmi meghatározását adjuk. (Id. m. II. 15.) Sajnos, ez a felfogás nem általános, mert pl. •egyik elterjedt I. osztályos tankönyvünkben a következőket találjuk :

„Mindaz, amit nagyobbíthatunk vagy kisebbíthetünk, menynyiség.“ Majd alább : „A szám nem mennyiség, hanem a mennyiség nagyságának kifejezése.“ .. .,,A szám megmondja, hogy a mennyiség hány egységet foglal magában“... stb.

Igen figyelemreméltó Rohrberg megjegyzése: „A szigorúság, mely valamely probléma tárgyalásánál kívánatos, egyedül a tanulóhoz igazodik és nem tudományos követelményekhez. Az iskolában nem tudományos matematikával foglalkozunk és nem leendő matematikusokat képezünk... Elsősorban megérthetők legyünk tanulóink előtt és csak azután exaktak. Tisztában kell lennünk azzal, hogy bizonyítani és magyarázni két különböző dolog.“ (Rohrberg : Didaktik des math. Unterrichtes. I. 1.)

A megérthetőség útja pedig ezen a fokon mindenesetre a szemléltetésen keresztül vezet. Manapság ezt elméletileg alig is szükséges hangoztatni, de a gyakorlat sokszor erősen hátramarad e téren. Minden egyébtől eltekintve pedig magában véve már az is nagy értéke a szemléltetésnek, hogy leköti a gyermek különben könnyen elcsapódó figyelmét. Ahol pedig ez az eszköz nem áll rendelkezésre, ott a figyelmet lehetőleg a választott példák tárgyi érdekességével kell lekötni.

Igen élénkíti a tárgyalás menetét, ha a példákat néha a fiúk maguk adják fel. Esetleg előre meg lehet beszélni bizonyos problémákat, hogy azokra vonatkozólag otthon szedhessenek össze adatokat^ Pl. kérdezzék meg édesanyjuktól, hogy mennyibe kerül 1 kg. cukor, rizs, marhahús, borjúhús; édesapjuktól, hogy mi az ára 1 kg. búzának*