Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Dr. Vekerdi Béla: Megjegyzések a középiskolai mennyiségtanítás didaktikájához és methodikájához
242 Dr. Vekerdi Béla: Mennyiségtani didaktika és methodika. a legalsóbb fokon is, de végeredményében a megszerzett ismeret (pl. az egyszeregy, vagy a többjegyű számok szorzása) a tanulóra nézve akkor is értéket jelent az életben, ha a hozzá vezető út nem volt eléggé világos előtte. Ezen a fokon tehát kétségtelenül a megtanulandó anyag bír elsőrendű fontossággal, és bár a megtanulás munkája minden bizonnyal nagyban elősegíti a gyermek szellemi képességeinek kibontakozását: a tanítás főcélja mégis az, hogy egy határozott, mással nem helyettesíthető és nem pótolható anyagot sajátíttassunk el vele. Hasonlóképpen van a dolog a szakiskoláknál is. Van bizonyos matematikai anyag, amelyben való jártasságra az egyénnek életpályáján szüksége van. Nem tartozik most ránk, hogy az illető szakiskolák jól vagy rosszul szemelik-e ki ezt az anyagot; a fontos csak az, hogy ez az anyag itt is olyan gyanánt van kijelölve, amelynek megtanulása önmagáért szükséges. Itt tehát az iskolai tanítás célja — épúgy, mint az elemi iskolában — bizonyos állandóan megtartandó és használható, meghatározott anyag nyújtása, amelynek legfeljebb szélesebb alap van adva a tiszta belátás és öntudatos alkalmazni tudás kedvéért. Egészen más azonban a helyzet a középiskolában. A középiskolai matematikai anyagnak igen kicsiny része az, amelyet az iskola falai közül távozók az életben közvetlenül használnak. A négy alapművelet egész számokkal és tizedes törtekkel, a legegyszerűbb közönséges törtek, némi kevés geometria, a százalékszámítás, esetleg a kamatszámítás legegyszerűbb esetei azok, amelyek ebből a szempontból szóba jöhetnek. Igaz, hogy a középiskolai matematikai oktatás a különféle tárgyi körök felhasználása révén egyéb későbben használható ismereteket is nyújt, mint pl. a vám, adó, értékpapírok, váltó, brutto, tara, netto stb. fogalmai, azonban ezek már nem matematikai jellegűek. Ilyenek gyanánt a később is használtak közül csak a fentebb említett néhány egyszerű művelet tartható, és anyagi képzés szempontjából a középiskolai matematika többi része nem jön számításba. A továbbiakban tehát szabad tere nyílik a didaktikai formalizmusnak. A matematika tanításának céljául kitűzhetjük az értelmi képességeknek, a lelki élet formális elemeinek fejlesztését, ami természetesen csakis valaminő anyag segítségéve] történhetik, de ez az anyag nincs tartalmi szempontok által egyértelműig megszabva, hanem a formális képzést egyaránt nyújtani képes szélesebb körből lehet egyéb, még figyelembe veendő szempontok alapján összeválogatva. E szempontok tárgyalása azonban már átvezet ahhoz a második kérdéshez, hogy mit tanítsunk a matematikából a középiskolában? Az anyag megválasztásának szempontjai. A tapasztalatok azt látszanak mutatni, hogy az értelem két fő működési iránya : az emlékezés és az ítélő gondolkozás közül inkább az utóbbi az, amely mesterségesen fejleszthető. A memoria gyakorié-
