Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 5. szám - Sziklay László: Hogyan építheti föl a középiskola egy igazibb jövő társadalmát?

Sziklai] László : Hogy építheti jót a középiskola a jövő társadalmát ?223

S ha a középiskola valóban ilyen kulturális vegyeskereskedés volna, ha valóban csak arra vetné a fősúlvt, hogy a tanulókkal az egyes tudományágak tényeit elsajáttíttassa, megtudnék érteni a szülök felfogását: hadd essék át a gyermek minél könnyebben ezen a tortúrán, kapja meg a bizonyítványt és vágjon neki az életnek.

Csakhogy a középiskola tantárgyai nem rendszertelenül és még kevésbbé önmagukért vannak a tantervben összeválogatva. Nem önmagukért, — a középiskola tehát nem tudományt tanít, mint a szakiskola vagy azj egyetem, hanem a tudományok és művészetek örök értékeit felhasználja a maga céljaira. Nem kulturális vegyeskereskedés tehát, ahol a gyermeket pusztán anyaggal tömik meg, hanem nevelő intézmény, mely az egyes tudományok és nem utolsó sorban a testedzés nevelő értékeit használja fémeszközül ! A nyelvtant, idegen nyelvet, irodalmat, mennyiségtant, rajzot és a többi tantárgyakat nem azért tanítja, hogy a gyermek agyát pusztán csak e tudományok és készségek tényeivel tömje tele, s értelmetlen öncéllal tanítsa a deklinációkat, irodalmi műfajokat, a cosinust és másegyebet, hanem azért, mert e tudományokban, a tudományok, művészetek tényei mögött nevelőerők lappangónak, melyek nemcsak a gyermek értelmi világára, gondolkodásmódjára, hanem érzelmi és akarati világára is jelentékeny hatást gyakorolnak. S ma, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a társadalom bajait éppen a csak értelmileg kiművelt, nem erkölcsi alapon, csak intelligenciájában felnevelt ember okozta, a középiskola éppen elsősorban a jellemnevelést tűzte ki elsőrangú céljául, s e jellemnevelés elérésére hívja a tanítást, a gyermek lelkivilágára, — persze megfelelő formában — hatni tudó ismereteket s az ezek elsajátításához szükséges munkát segítségül.

Természetes tehát, hogy az ideális állapot az lenne, ha a szülői ház és az iskola karöltve dolgoznának a gyermeki jellem kialakításában, ha nem egymás ellen, hanem egymás mellett dolgoznának.

Addig azonban, amíg a szülői ház nem az iskolai nevelés eredményét látja a bizonyítványban, hanem csak szükséges rosszat, mely csak bizonyos célok, állás, önkéntesség stb. elérésére szükséges, addig a középiskola nem tudja nevelő munkáját kellőképpen elvégezni. Amíg a szülő nem látja át, hogy a bizonyítvány épűgy nevelőeszköz az iskola kezében, mint a többi, s hogy ezzel is a gyermek jellemének a fejlesztése a célja, addig nem lesz meg ez a kívánt harmónia. Itt, persze, bizalmiak dolga az egész. A szülői háznak el kell hinnie, hogy az iskola előtt ideális cél lebeg : a teljes lelki alkatában kiművelt ember, mely a társadalomnak hasznos és éppen ezért a válságokból kivezető úton harcoló tagja lesz ; s ennek érdekében ad bizonyítványt is, ennek érdekében fényit és jutalmaz ott, ahol a fenyítést és jutalmazást jónak látja, s véghezviszi a legszigorúbb büntetést is, ha nevelő szándékát máskép nem tudja végrehajtani.

Dehát, persze, hogy az intő, sőt, horribile dictu : a bukás használhat a gyermeknek, azt az a szülő, aki csak bizonyítványt vár az iskolától, nem tudja belátni. Hogy az élet az esetleges botlásokat mily