Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 5. szám - Dr. Törös László: Hogy segíthet a szülői ház az iskolának a nevelésben?

Dr. Toros ImszIó : Hogy segíthet a szülői ház az iskolának a nevelésben. 219

Nagyon örülök, hogy a diákság körében is megerősödött az a hit, hogy e korlátozások is az ö érdekükben vannak, és még a tévedt bárányok is bocsánatkéréssel tértek meg pásztoraikhoz. Az idejekorán való vesszőhajlítás még sudár fát nevelhet.

Forgolódjunk mindnyájan úgy, miként az írás mondja : Úgy fény 1 jék a ti világosságotok, hogy mások is látván, dicsőítsék a mennyei Atyát ! Gondoljunk arra, hogy minden szavunk, amit elejtünk, minden tettünk, amiről azt hisszük, hogy elkerüli gyermekünk figyelmét, könnyen bizonytalan talajra juttatja nevelésünket. És jaj, ha a só megizetlenül, ha a gyermek előtt elveszítjük tekintélyünket. Tekintély nélkül nincs nevelés. Mit szól az ifjú, ha meg tudja, hogy apja, szülője egyéniségéhez is sok szó férhet. Hiába akkor minden nagyképűsködés. A példa a legfőbb nevelő erő végeredményben. Ugyanebből jön, hogy ha egy családban nem a legnagyobb megértéssel és tisztelettel beszélnek a tanár munkájáról, a másik oldalon maguk a szülők kapcsolják ki a leghatalmasabb nevelő erőt. A víznek felülről lefelé kell folyni, s e pályáján hatalmas erőt tud kifejteni, malmokat hajtani, hajót hurcol a hátán s vissz messze országokba, de milenne, ha egyszer a gyermek próbálná tanítani szüleit vagy mesterét. Megakadna egész művelődésünk. Bizonyos távolságot tehát mindig hagyjon a szülő maga és a gyermek közt, aminthogy a tanár és a tanítvány közt is legyen meg az a bizonyos katonás „háromlépés Át tud sugározni a szeretet azon is. Ügy legyünk vele, mint a franciák voltak Elszász utáni rajongásukkal : érezzük, cselekedjünk szerinte, de ne beszéljünk róla. Olcsó eszközzé szent hitünk ne váljon, mint Arany János mondja. Magyarországnak erős várakra van szüksége, a lelkek, az egyéniségek váraira.

Erdély szélén, Déva mellett szédítő sziklacsúcson áll egy végvár. Aki felnéz rá, elcsodálkozik, hogy régi századokban, kezdetleges eszközökkel hogyan tudták ide építeni ezt a sasfészket. Egy gyönyörű székely ballada szerint hogy megint a költészet szavaival fejezzem be előadásomat — a vállalkozó 12 kőműves csakugyan csodával határos módon tudta megoldani nagy feladatát; úgyhogy egyikük feleségének, egy anyának, Kőműves Kelemennének a hamvait keverték a mészbe. És ez az asszony bátran ment végzete felé, tudatában nagy hivatásának. Elment haza még, elbúcsúzott annak rendje-módja szerint „asszonybarátaitól, szép kicsi fiától“, s aztán önként ment a máglyára.

Magyarországnak újra végvárakra van szüksége, a lelkek, a nagy egyéniségek megdönthetetlen váraira. Mi szülők, tanárok, készséggel ajánljuk fel vérünket, minden tehetségünket. Hiszen az a hivatásunk, hogy lelkünk, vérünk legyen a Jövő kötőanyaga. Ez az örök nevelés jellemvonása : az önfeláldozás.

Elnézem sokszor az égő fahasábokat. Sírásuk mintha azt hirdetné : nem lehet szomorúbb dolog, mint fának lenni és elégni,

semmivé. De ha a lángba nézek, melynek érzem áldástosztó melegét,