Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Csaba József: Modern történetírás – modern történettanítás
12 Csaba József: Modern történetírás •—• modern történettanítás. a francia forradalomig, lassan elmaradozott minden, megállt a világtörténelem folyama, a magyar síkon pedig Kossuth apánk patriotizmusának és Deák józanságának megemlítésével, a magyar történelem folyama is lezárult. A szép, milleniumi álfényben aludt a magyar vidék, mialatt a mélyben vulkánosság jelenségei mutatkoztak. És a régi világ helyén most megszületett az új. Egy szörnyű ideológiai, társadalmi, gazdasági és kulturális válságon ment át ez a nemzedék, és most állás, kenyér nélkül, megalázva kopog az érvényesülés bezárt ajtaján. A falakon belül a régi világ tartja még hadállásait. Egy része megérti, nagy része azonban elzárkózik az új nemzedék felé való közeledés elől. Űj világ van és új történelem. Az iskolán belül halavány, sápadt adat-múmiák próbálnak új életre kelni, az ablakon kívül új történelem szélvésze kavarog és „nyögeti az ősmagyar fákat“. Ez a tanulmány egy kísérlet : kinyitni az ablakot, hogy beáradjon az iskolatermekbe az új világ levegője. Lássuk először : hogyan tükröződik az új világ képe a történetírásban, és azután az új történelemszemlélet hogyan alakíthatja át történettanításunkat. Mint sok mindenben, úgy a történetírásban is késői visszhangja vagyunk a nyugati fejlődésnek, de legfőképpen a német kultúrterületnek. Hosszú és alapos részletkutatás után születőben van egy új szintézis. Ebben a nagy, szintetizáló munkában a főrendező elv divatos néven a sokat emlegetett : szellemtörténeti módszer. Eszerint a történelmet nem részesemények kronológiai vizsgálata érdekli, nem királyok, háborúk és békék lexikonját adja, hanem az emberi lélek, nemzeti történelemnél a nemzeti-néplélek történeti megnyilvánulásait vizsgálja osztatlan egységben, intézményekben, eszmeáramlatokban, művészetben és mindenütt, ahol felbukkan, mint a történeti élet örök és mély jelentése. Nálunk is felnőtt egy új történetírói nemzedék, amely hatalmas arányú munkát végzett az új fejlődés irányában. A modern történetírás a régi, pozitivista világszemlélet helyébe új világszemléletet hozott, ami a külső díszletek és adatok mögött a történelmi erők harcát figyeli, eleven képet fest a társadalmi erők harcáról, az emberi szellem fejlődését kutatja, és tárgya az egész nép, a népi nemzet és nem az osztályok, amelyek állandóan változnak, süllyednek és emelkednek és nem is egyetlen kifejezői a nemzet életének. A népnek van története. Ez a történet nemcsak arról számol be, hogy milyen robottal vagy adóval tartozott, hanem a nép történelem alá rejtett ismeretlen szerepét és küldetését vizsgálja. Ma még ez a nép talán nem öntudatos nemzet, de ez a fejlődés iránya. A benne rejlő ismeretlen erők akkor lesznek csak nemzetalkotó erőkké, ha rejtett életmegnyilvánulásaikat, a népi Géniusz sokszor elfojtott vallomásait is komoly vizsgálat tárgyává tesszük. Nemzeti történelmünknél például azt kell vizsgálni, hogy kiélhette-e
