Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
Hazai és belföldi irodalom. 1 <S7 HAZAI ÉS KÜLFÖLDI IRODALOM Itujjiiár Cecil: Pszichológia. Szt. István Társ. 1935. (VI. és 321 la]).) A legújabban megjelent ily összefoglaló lélektani munka, mely a pszichológiai kutatás problémáit egységes, rendszeres összefüggésben igyekszik tárgyalni, szemben azzal a mindegyre inkább lábrakapó irányzattal, mely feladatát a lelki élet részleges, elkülönült területein igyekszik megtalálni (a különböző életkorok, foglalkozási ágak st.b. lélektanai). A rendszerezés külső formájában alig nyújt valami újat, de a régi, mondhatnánk kanonikus formában ügyesen foglalja össze a mai lélektani kutatás időszerű eredményeit és problémáit, ha az utóbbiak megoldására, vagy legalábbis megoldási kísérletükre vonatkozóan több eredetiséget és eredményfelmutatást várnánk is egy napjainkban megjelent ily műtől. Ügyesen ismeri fel pl. már az alapfogalmak tárgyalásánál a lelki alakok (jellem, típus) jelentőségét, bonyodalmas összefüggések nagyarányú hatásait a tudatra (tavasz), az egyén lelki viselkedésének azt az öntudatlan állapotát, hogy bizonyos adott reális alkalomnak megfelelően az egész lelki működés célszerűen beállított és egységes pl., ha egy egyszerűbb emberrel kezdek beszélgetni, vagy egy osztályba lépek azzal, hogy magyarázni fogok. De e tényszerűségek megállapításain túl alig megy a mellett, hogy egy új munkától e téren is új megoldási eredményeket várnánk. Ezért van önkéntelenül is az a benyomása az embernek a mű átolvasása után, hogy a világos problémarendszerezésen kívül alig kapott e tekintetben valami újat, az egyéni kutatás eredeti meglátásának megfelelőt. Nem értek egyet azon tapasztalati lélektani megállapításával, hogy „Egy nap, melyet kora reggeltől késő estig erős munkában, sokféle tevékenységben töltöttünk, nagyon hosszúnak tetszik, különösen, ha nagyon mozgalmas volt, sok új benyomást hozott magával és környezetváltoztatással járt. Ellenben, ha oly időtartamra tekintünk vissza, melyben nincs semmi kiemelkedő esemény, amely egyhangúságban telt el, a szubjektív idő sokkal rövidebb, mint a valóságos.“ Én éppen ellenkezőleg tapasztaltam, s ismeretes az a közvéleményszámbamenő felfogás, mely az élményekben gazdag napot elrepültnek tartja, míg az eseménytelenre, mint unalmasra és hosszadalmasra emlékszik (langweilig). Igen ügyesen ismeri fel viszont pl., hogy a lelki struktúrák nem a lélektan konstrukciói, hanem a reális alapjuk ott van, hogy a különböző benyomások bizonyos fokig megegyező mozzanatokat váltanak ki az egyesek lelki életében. Az akarat tárgyalásánál rendkívül finom éleslátással és lélektani érzékkel választja el az értelmi belátást az akarati aktustól, ugyanez érvényesül a hangversenyre siető, ingadozó, bizonytalankodó egyén mesteri lélektani elemzésében. Nagy olvasottságát ügyesen használja fel a problémakörök megvilágosítására, leegyszerűsítésére (a jellem két alaptípusa: Ichschaft, Sachlich). A pszichológia egyes ágainak a tárgyalásánál már inkább vannak eredeti megállapításai, amint pl. a serdülő ifjú lelki képét rajzolja. Végezetül azt kell tehát mondanunk, hogy erre az összefoglaló munkára még elsősorban magának a szerzőnek volt szüksége főként azért, hogy tisztázza maga előtt feladatait, s jövő munkájának így egységes, logikus, rendszeresen átvilágított irányt adjon. Aki pedig nem annyira új eredmények megismerésére, mint inkább a meglevők s elsősorban a tapasztalati lélektan modern problémaköreiben való jártasságra vágyik, különös haszonnal forgathatja e lelkiismeretes munkával összeállított könyvet. Nyíregyháza. Rezessy Zoltán. I). lir. Willy llcllpach : Elementares Lehrbuch der Sozialpsychologie. Berlin. .1. Springer. 1933. 160 lap. A neveléstudomány bármely ágával, vagy annak egészével való foglalkozás minden esetben feltételezi az alapos tájékozottságot úgy az individuális, mint és még fokozottabban, a szociális lélektan terén. Éppen ezért igen fon
