Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Barcsai Károly: "Gondolkodás nélkül nem lehet igazán szeretni"
Harcsai Károly : Gondolkodás nélkül nem lehet igazán szerelni. 183 V. Somogyváry szózata a női lélek valóságos apotheosisa volt. Az egyszerű Molnáráé gyermeke szerencsétlenségében a vérző anyai szív legmélységesebb hősiességét érezteti, amit Gyula diák úgy jellemez, hogy „mosolygó hősiesség“ vagy „hősies mosolygás“. Es ebben a hősiességben nincs különbség együgyű szegény, avagy gazdag, előkelő asszony között ! A jó Isten lelke fényeskedik az anya tetteiben, amikor mint bátor oroszlán száll síkra a gyermek védelmében. Kell, hogy a nevelő is saját édesanyjának önfeláldozó szeretetén keresztül érezze minden anya hősies elszántságát akkor, amikor megtévedt gyermekéért száll síkra ! Az anya elszántságában necsak női „gyengeséget“, hanem hősi erőt, a Gondviselés áldását lássa ! Valóban, előttünk, férfiak előtt érthetetlen az a hősies erő, amely a „gyenge“ nő lelkét eltölti, amikor bajba jutott gyermeke védelmére kél. De amily tiszteletreméltó és természetes ez a mélységes szeretet, époly veszedelmeket is rejt magában, ha az anya nem válogat az eszközökben, és akkor is fia védelmére siet, amikor pedig ezzel a gyermek jellemének pilléreit ingatja meg. Mert minden erény hibává fajul, ha túlzásba csap ! A jó Isten bölcsen intézte úgy, hogy a „csupa szív“ anya mellé az „erélyes“ férfit állította. Ahol a házasfelek valamelyike a másik természetes jellemében tetszeleg, az mindig megbosszulja magát. Mindig visszatetsző és fonák helyzetet teremt, ha a nő az erélyes férfi jellemét erőlteti magára, amikor pedig neki az otthon éltető, szelíd lelkének kellene lennie. A „tűzről pattant“, „kardos menyecskék“ szerencsére rendszerint csak addig viselik ezeket a hozzájuk nem illő jelzőket, amíg első gyermekük ártatlan szemébe nem pillanthatnak ; mert attól fogva vége harciasságuknak ; őket is ellágyítja az anyaság mindeneknél magasztosabb érzése : az örök nő lelkisége ! A „papucshős“ férfira, az „anyámasszony katonájára“ meg kár sok szót vesztegetni ! Mindig veszedelem, ha a két különböző egyéniség a családban nem egészítheti ki egymást. Nem ok nélkül mondja az Írás, hogy a férfi és a nő „lesznek ketten egy testté“. Ha nem így van, a család lelke is megbomlik. Ha a férj idő előtt meghal, az özvegynek kell az erélyes férfi szerepét is betöltenie. Ez nem irígylésreméltó, de szükséges feladat. Herbart művelt, erélyes anyjára hárult ilyen feladat. Ha ellenben az édesanya nem tud kivetkőzni természetes szerepéből, akkor a vezetésre mindvégig alkalmatlan marad. Pestalozzi édesanyjánál látjuk ezt az esetet. Az anya ereje abban az intuitív megsejtésben rejlik, amely főképp szívén keresztül találja meg a cselekvés legcélszerűbb formáját.
