Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Barcsai Károly: "Gondolkodás nélkül nem lehet igazán szeretni"
184 Barcsai Károly : Gondolkodás nélkül nem lehel igazán szeretni. A nőt elsősorban a szeretet vezeti, és ebben őt nem rideg értelme, hanem rendszerint tudat alatti, helyesirányú, ösztönös cselekvőkészsége segíti. Ebben az értelemben, egy kis paradoxonnal, azt is lehet mondani, hogy igazán, csak az asszonyok tudnak gondolkodni. Mert az asszonyok, bár ösztönös megérzéssel, „szívükön keresztül“ gondolkoznak, de rendszerint fején találják a szöget. Az okok és következmények mélyebb boncolgatása nélkül is többnyire megtalálják a helyes cselekvés útját. A tudattalan mélyéből előbukkanó, határozatlan színezetű elhatározásuk és cselekvésük pedig határozottan akarati jellegű : célszerű és rendszerint helyes cselekedetekben nyilvánuló akarati készség. A mélységes szeretet tehát az asszonyi „gyengeségből“ is sokszor az ösztönös, helyes cselekvés magasságába emelkedik. Azzal pedig, hogy a mélységes szeretet megbocsátani is tud, ösztönösen, vagy tudatosan mérlegeli a tett mélyebben fekvő indítóokait is. A megbocsátásra a szeretetben is: a szerelemben is egyaránt fontos feladat hárul. A megbocsátásban pedig már az értelemnek is tekintélyes szerep jut. Aki megbocsátani tud, ha talán önkénytelenül is, mérlegeli az elkövetett hibák indítóokait, az akarat gyengeségeit is. Aki pedig a felmerülő eshetőségeket mérlegeli, annak a tévedések nyomán fölmerülő érzelmi motívumok között választania kell, vagyis — akár tudatosan, akár önkénytelenül — de értelmi, kiválasztó munkát is kell végeznie. Az elhatározáson alapuló akarat pedig a legmélységesebb szellemi tevékenységek egyike. Az asszony természeténél fogva azokat a mentőokokat keresi, amelyek a helytelen cselekvés elkövetéséhez vezettek, és szívén keresztül mindig megtalálja azokat az enyhítő körülményeket, amelyek valakit a hibás útra sodortak. Nem volna jó, ha az eltévelyedett és mindenkitől eltaszított gyermeket még az édesanyja is elhagyná ! Hiba volna azonban, ha ez a mélységes szeretetből fakadó, természetes „gyengeség“ a nevelőt a nő igaztalan megítélésére Vezetné, avagy nevelői tisztánlátását elhomályosítaná. A gyermek ítélete époly gyenge, mint a mélységes szeretettől elvakult szülőé. A nevelő azért éppen azon legyen, hogy a gyermek jövője érdekében meglássa az elfogult szülőnek minden hibás lépését, amelynek nyomán késő bánat jár. Azt szokták mondani, bogy a szeretet nem sokat okoskodik, hanem csak szeret. De vájjon az elfogult, vak szeretetnél nem előbbrevaló-e az előrelátó, gondoskodó szeretet? Az, amel}T a jövő boldogság útját
