Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Dr. Harsányi István: Az önképzőkör új útjai
Dr. Harsrínyi István: Az önképzőkör új útjai. 179 Mielőtt a gyakorlati megjegyzésekre térnénk rá, megemlítünk néhány elvi jelentőségű tételt. Az önképzés nem lehet kizárólag a (első osztályosok kiváltsága. Kell, hogy minden középiskolás diák szívesen és önként vállalt s teljesített kötelessége legyen az. Az önképzés szükségességét mielőbb öntudatosítani kell a tanulóban, s irányítását már az első osztályban meg kell kezdenünk. Középiskolás korban az önképzésnek, így az önképzőköri életnek is, sokoldalúnak kell lennie. Bizonyos szempontból szép eredményeket mutat ugyan fel a szakosztály- vagy szemináriumi rendszer, de könnyen ferde kinövéssé válhatik a túlságosan hangsúlyozott, és korán kezdődő specializálódás miatt. A középiskolásnak még nem szabad elszigetelnie érdeklődését és szellemi tevékenységét, nem szabad kizárólag természettudomónyokkal vagy szépirodalommal foglalkoznia. Lehetőleg a fizikailag és szellemileg totális ember ideálját kell megközelítenie. Az önképzőköri munkában való részvételt, a gyűlések látogatását nem szabad kötelezővé tenni és erőszakolni.Ha nem jár az ifjúság a gyűlésekre, be kell látni, hogy azért van ez így, mert nem érdekli az a munka, ami az önképzőkörben folyik. Olyanná kell tehát tenni, hogy vonzza az ifjúságot. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ifjúság általában a következő dolgokat kívánja meg az önképzőkörtől. Valami többletet az iskolában folyó munkához viszonyítva. (Ilígahb lére eresztett irodalomtörténeti felolvasások, megnyujtott iskolai dolgozatok nem érdeklik !) Szórakoztató, humoros számokat kíván, amik a diákélet rejtettebb mozzanatait is feltárják. Kívánja a modern kor szülte kérdések tárgyalását (technika, hadászat, repülés, fényképezés, űrhajó, faluprobléma, pszichológia, pedagógia, iskolatársadalmi, társadalmi kérdések stb. felvetését). Más országok ifjúságának az életéről, sportjairól, a külpolitikáról is szívesen hallgat előadásokat. A zeneszámokat is jó lélekkel várják és élvezik. A jó novellák és «versek, valamint a csakugyan értékes szavalatok is tudnak elérni hatást. Ezekből az általános érvényű megállapításokból és észrevételekből kell tehát kiindulnunk, ha az egészséges önképzőköri reformot végre akarjuk hajtani. Ezeken a nyomokon haladtunk a sárospataki református gimnázium önképzőkörében is, ahol szintén sok a kívánnivaló, de egy-két kérdést már sikerült dűlőre vinnünk. (így pl. olyan nagy érdeklődés nyilvánul meg a gyűlések iránt, hogy sokszor a gimnázium legnagyobb tanterme is kicsinek bizonyul a tagok befogadására, az érdeklődő alsóosztályosokat pedig már többször kénytelenek voltunk megkérni, hogy helyszűke miatt maradjanak el a gyűlésekről.) Az önképzőköri élet mozgalmasabbá, vonzóbbá tétele érdekében eddig a következő lépéseket tettük. 1. Helyet adtunk időnként gyűléseinken alsó osztályosok szereplésének is. Ezzel ráirányítottuk az önképzőköri munkából eddig kizárt fiatalabb, az utánpótlás szempontjából nagyon fontos generáció 3*
