Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Dr. Boross István: Didaktikai törekvések a latin nyelvtanításban
148 Dr. Boross István : Didaktikai törekvések a latin nyelv anftásban. öncélnak, csak a történetírás szolgálatába igyekszik állítani. A klaszszikus műveknek azonban hatniok kell minden erővel, s a humánumot kell lehellnie minden ténykedése által. A történeti irány mellett kimutatható az esztétikai irány is, mely régóta feltünedezett a latin oktatásban. Ez is eltér eredeti rendeltetésétől, mert az esztétikai cél is benne van a helyes célkitűzésben, de magáért azért nem olvastatnánk a klasszikusokat. A harmadik irány, mely a művelődési és fejlődési szempontokat igyekszik érvényesíteni, az ú. n. művelődéstörténeti irány, szintén a historizmus egyik esete. Ez se lehet önmagában cél. Ugyanilyen tévedés még a formalizmus is, mert a nyelvtanítás sem lehet egyedüli cél. Igaz, hogy a formális képzés műveli az észt, s mikor latinul írtak, utánozták a klasszikusokat, de a formalizmus erős előtérbe nyomulása nem megfelelő a latin oktatásban. Az 1924—26. évi tanterv csak pár évig volt érvényben. Egy rendelettel megváltoztatták a törvényt, sígy jutottunk el az 1934. évi XI. tc.-hez, ahol a tantárgyak sorrendje a következő : vallástan, magyar nyelv, történelem, állattan, gazdasági ismeretek, föld- és néptan, latin, görög, stb. Indokolás : a forradalom alatt keletkezett vitákban két tábor állott egymással szemben, mi legyen a főtárgy : a természettudomány vagy a humánum. Ez pedig kimondja, hogy magyar nemzeti alapon történjék az oktatás. Itt is a latin nyelv azonban a jellegadó tantárgy, ami nélkül gimnázium nincs. Az óraszám azonban újból kevesebb lesz. A tanítás módszerei. A középiskola, szemben a polgári és egyéb iskolákkal, tudományos jellegű. Nagy kár, hogy a középiskolai pedagógia nálunk még nincs kialakulva. Most próbálkoznak vele, 10—18 éves tanulókhoz szabni a didaktikát is. A magyar gimnáziumokban a latintanítás menetét az 1924-es Utasítás szabta meg, a célkitűzés megmaradt; latin írók megértése és szabatos fordításra való készség biztos nyelvtani ismeretek alapján és a római írók kiszemelt termékeinek ismerete, megfelelő tájékozottság a római életben és gondolkozásban s művelődésünk római elemeinek ismerete. A módszertan szempontjából mindkettő egyformán fontos : a nyelvtanítás és irodalomtanítás, a biztos nyelvtudás és az eredeti római irodalom ismerete ; mégis a latintanítás csattanója : eredetiben megismerni az impérium és a ius népét, embereit, lelki erejét, amellyel megteremtették azt a nagy kultúrát, mely az emberiségre olyan hatással volt. A célhoz az utat a tanulónak kell megtennie. A tanulónak a maga erejéből kell meghódítani a latin tartalmat az értelmi munka és fantázia segítségével, miközben akaratát, intuícióját is foglalkoztatja, a humánumot csak humánummal lehet megragadni és képezni. De még más is történik. Abban a humánumban, ami örök emberi,
