Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Dr. Boross István: Didaktikai törekvések a latin nyelvtanításban
Dr. Boross István: Didaktikai törekvései': a latin nyelvtanításban. 149 nem idola, melyet imádunk, hanem ideál, amit elérni szeretnénk — mondja Humbold — lesz valami, ami normativum. A tanuló, mikor megérti a klasszikus tartalmat, felszabadul. A kultúra megkötöttség és szabadság is egyben. Szabadság és fegyelem. A normativum pedig azt jelenti, hogy a kell nemcsak az olvasmány hatásaként jelenik meg, hanem végigkíséri egész pályáján. A követésre előírt tanterv elég elasztikus, nem mindig és nem mindenki érti ki belőle a helyeset, némelyek a nyelvtan, mások az irodalom tanítása mellett döntenek. Az a szélsőség, hogy minél többet olvastassunk (a tudósok nézete), azzal a veszedelemmel jár, hogy a sok olvastatás mindig több ismeretet igényel, s a tanuló nyomtatott segédeszközökhöz folyamodik, mert fordításhói könnyebben és hamarabb célt ér. Pedagógiai szempontból meg az a veszély fenyegeti e módszert, hogy ismeretközléssé lesz, pedig nem ez a cél, hanem a habitus fejlesztés. A többi ártalmára van a latintanításnak. A fordítási készség és a megértés a fontos, régi§égtan-tudás lényegtelen. A nyelvtantanítás forszírozása pedig lélekölövé teszi a latinórát, s a legfontosabb céljából semmit sem fog megvalósítani. A helyes felfogást Willmann adja Didaktiká-jában : nem képezünk értelmet, ismeretet sem közlünk, hanem a tanuló lelkét műveljük, a humánumot fejlesszük értékes anyagon keresztül. Általános módszer nincs, csak általános alapelvek vannak, logikumok, pedig a módszer pszychologikum. A tanárnak a gvermeklélekhez kell alkalmazkodni, mindkettő egyéni. A legismertebb módszerek, a deduktív és induktív, a filozófiából vett fogalmak. A dedukció a tanítási gyakorlatban az, hogy szabályokat taníttatnak a tanulókkal és olvastatnak hozzá szöveget, hogy a szabály valóban helytálló. Előbb a szabály, azután bizonyítani annak érvényességét, ez mindenesetre megrögzít valamit, a gyermeket tűnődővé teszi, de bamba alapon, mert a csomó bevágatott szabály alkalmazását nem érti : itt a betű valóban öl, mert lélekölés az egész eljárás. Elítélni azért teljes mértékben nem lehet, mert megrögzített ismeretet is ad. Formalizmus ez is, mint az, hogy tanuld meg a szók alakját és a feladott leckét. Sok értelmetlenség és gépiesség van benne, értelmet nem fejleszt, tehát szellemi habitust sem ad, ami egyik célja a latin oktatásnak. Készen adja a tudományos eredményt, de nem ad módot annak megértésére. Az induktív eljárás ezzel szemben azt mondja, hogy tapasztalati tények alapján állapítsunk meg valamit. Kiindulunk a szemlélt anyagból. Ez felel meg leginkább a tanítás pszychologiai menetének. Legyen a tanulónak szemlélete, appercipiáljon, tartalmi szempontból meglévő ismereteit kapcsolja az ismeretlen megértéséhez. Olvastassunk először mindig, s azok alapján figyeltessük meg az alakokat, eseteket, hivatkozzunk a magyar nyelvre is, tehát szemléltessünk. Érdekes, hogy Erazmus 1519-ben kiadott Beszélgetéseiben már pontosan lefektette ez eljárás alapjait a latintanításban. Először is
