Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Dr. Boross István: Didaktikai törekvések a latin nyelvtanításban
Dr. Boross István : Didaktikai törekvések a latin nyelvtanításban. 147 Első elvszerű tantervűnk az 1879-es volt. Célkitűzése a latin nyelvnél a következő : Alapos nyelvtani ismeret, a kiszemelt írók komoly megismerése és szabatos fordítása s az olvasmányok alapján betekintés a római állami, művészi és irodalmi viszonyokba. Az 1881-i Utasítások ehhez a tantervhez készültek. Azt mondja ki : Nem lehet egyszerűen szempont a latin nyelvhasználat, hanem meg kell ismerkedni az antiquitással, humánummal s a római gondolatvilággal. Van ennek egy megszívlelendő pontja : az alapos nyelv* tani ismeret, magyarról latinra való fordítás által, az ars scribendi, vagyis a gyakorlati szempontokra fekteti a fősúlyt. Az 1883. évi XXX. te. szerint a latin nyelvi gimnázium célja magasabb általános műveltséget adni. A latin nyelvtanítás eredménytelensége és a túlterhelés problémája ezután kezd általánossá válni. 1899-ben az 1879-i történeti tanterv Revíziója alkalmával széles rétegeket kérdeztek meg, mielőtt végrehajtották, s így került belé á következő kifejezés : a nyelvtani ismeret alapján a kiszemelt írók megértése, fordítása és tájékozottsága római állami, művészeti és irodalmi viszonyokban. 44 órát állapítottak meg e cél elérésére, melynél áz „alapos“ jelző és „egyéb követelmény“ elmaradt, a közvélemény szava elhalkult. A világháború után újra fellángolt a latin kérdés tüze. Világnézeti csoportok küzdöttek az iskolákért. Az 1924. évi XIV. te. három típust állapit meg. Az volt ugyanis a központi vita megoldásra váró problémája, megmenthető-e a tiszta antik művelődési eszmény a középiskolában, vagy nem? Erre csak kompromisszum felelhetett eredményesen illetékes körök szerint : legyen kevesebb gimnázium, de tiszta és érintetlen állapotban. Ekkor született meg a régi tradíciótól fűtött gimnázium és a gyakorlati irányú reáliskolák mellé a reálgimnázium iskolatípusa. Eredmény : a gimnáziumok száma egyre inkább szaporodott. Az 1927. évi XI. te. azt állítja fel követelmény gyanánt, hogy a gimnázium célja a közös nemzeti tárgyakon kívül a minden irányú humanizmus képzésen keresztül az általános emberi eszményt ápolni. A reálgimnázium a latin és a modern nyelvek tanítása által érje el ugyanazt a célt heti 41 órában, míg a gimnáziumok 46 órát szántak erre. A mindenkori célkitűzés meglehetős elasztikus. A tanítási gyakorlat azt állapítja meg, hogy latin nyelvet tanítunk, s.a mellett olvastatunk irodalmat is. A humánum minden irányú érvényesítését nem éri el a tanterv, amire pedig hivatottnak kellene lenni. A historizmus útjára tévedtek e téren, t. i. hogy a latin tanításon keresztül érthetjük meg általános műveltségünket, vagyis eszközzé lett a történeti műveltség elérésére. Puszta történeti forrássá lett a történeti szempontok túlságos hangoztatása által. Ez azonban nem lehet cél. Főhibája, hogy nem tartja a latint í*
