Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 3. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 133 tőén adta volna elő, mint azokat, amelyeket én tettem fel, amelyek során átlagos értékét megállapíthattam. De így van ez minden tárgy körében. Mi a könnyű kérdés a történelemből? Talán a mohácsi vész? Hiszen ezt is éppen olyan ügyetlenül mondhatja el az elégséges tanuló, amilyen ügyesen összefoglalja és előadja egy jeles diák; pl. a honvédelem fejlődését. A számtanból és a fizikából lenne a legelrettentőbb az az eset, hogy ,,a vizsgán lássák először egymást a jelölt és cenzor“. Ismeretes, hogy ezeknek a tárgyaknak a jelölési módja minden tankönyvben más és más. Egyik tanári gyűlésünkön a természettudományi szakosztályi értekezleten szó volt arról, hogy egységes jelölésű tankönyvet kellene bevezetni. Szerencse, hogy ezt nem írta meg senki, mert ezzel csak eggyel szaporodott volna a mai sokféleség. Vegyük hozzá még ezekhez, hogy ahány a szaktanár, még egyazon iskola két tanára sem kivétel - annyiféle a számtan és fizika előadási nyelvezete. A jeles tanulóknak ez nem okoz nehézséget, de mit csinálna idegen cenzor előtt az elégséges, akit már egy megváltoztatott betűjelzés is zavarba hoz ? Nem tudom, hogyan folynak le a francia érettségi vizsgálatok, de ismerem Romániában, az erdélyi magyar iskolák tanulóinak borzalmas kálváriáját. Pár évvel ezelőtt hallottam erről Tusnádon a fürdőigazgató érettségi előtt álló fiától. Alkalmam volt meggyőződni, hogy okos, ügyes, művelt fiatalember, mégis kétszer buktatták már el az érettségin. Ők nemcsak úgy kaptak idegen bizottságot, hogy a vizsgáztatók jelentek volna meg intézetükben, őket vonatra rakták, s csak induláskor tudták meg, hogy hol fognak írásbelizni és szóbelizni, bizonyára azért, nehogy összeköttetéseket keressenek, nehogy megtudják, mik lesznek a kitűzött tételek. Ifjú barátom rettegve gondolt a harmadik próbálkozásra. Vigasztaltam, megemlítve, hogy ha vizsgája nem sikerül, befejezheti a középiskolai éveit nálunk, amint erre már nem egy példa akadt. Úgy váltunk el, hogy én itt előkészítek mindent, és ő küldeni fogja az okmányait. Ezek helyett azonban pár hét múlva levelet kaptam tőle, melyben örömmel jelezte, hogy a vizsgán átbocsátották. Az a tudat, hogy itt nálunk végezhet mint írta —, olyan lelki erőt adott neki, hogy bátran és bizakodva állott elő. Talán ezért, talán a harmadszori ismétlésért kapta meg az érettségi bizonyítványt. Tanulság ebből az; hogy a mi vizsgára álló fiainknak is szükségük van egy kis bátorításra, önbizalomra, hiszen sokszor bennünk, vizsgáztató és tanító tanárokban is a kérlelhetetlen szigorúságot látják. És hová fajulhatna az elcsüggedés azzal a tudattal, hogy teljesen idegenek fogják kérdezni és halb gatni őket? Ez a kegyetlenség csak a diákok elutaztatásával volna kapcsolatba hozható, vagy talán helyben a régi tanárok is beállanának az aggódó, drukkoló szülők soraiba? Nem, azt hiszem erre egy pillanatig sem gondolhatunk 1 Vegyük figyelembe ennek a vizsgának reális oldalát I Szinte egyéb haszna sincsen, minthogy karpaszomány viselésére jogosít a katonaságnál. Mert ha egyetemre megy, ott ismét bőségesen lesznek vizsgálatok és szigorlatok. Nem tudom elképzelni, hogy miféle tárgyakra terjedne ki az „egyetemi és főiskolai felvételi vizsga“. Egy elégséges vagy javítások nyomait mutató érettségi bizonyítvány minden egyébnél ékesebben beszél. Igaz az is, hogy vége azoknak á régi jó időknek, mikor a jeles érettségi fokozattal az első félévre tandíjmentességet adtak az egyetemen ; ma féltandíj, vagy tisztviselői tandíj jár ezért. Ezek után azt várhatnák e sorok olvasói, hogy az az óhajtásom, maradjon minden a régiben. Nem, nem ; így ne maradjon 1 Látjuk is, hogy mindig változtatnak valamit. Nézzük az írásbelieket. Negyven évvel ezelőtt még öt tárgyból írásbeliztünk, fordítva magyarról-latinra és görögből-magyarra. A közelmúltban háromra csökkent a szám, de latinról-magyarra való fordítással. A mennyiségtani írásbeli módszere tartotta legtovább magát. A felküldött hat feladatból visszaküldték kettőt. Divat volt ezekben a feladatokban a talányszerűség, amire csak a jeles rendűek tudtak hamarosan rájönni. —* Nagyobb baj volt az, hogy néha a két legmunkásabb feladat érkezett vissza,