Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 3. szám - Megjegyzések
134 Megjegyzések. mikor is a tanulók ötórai idő után legnagyobb részben befejezetlen dolgozatokat adtak be ; mikor a két legegyszerűbbet kapták, mór tíz óra körül üres volt a vizsgáztató terem. Éppen ezért egyik szakosztályi gyűlésünkön abban állapodtunk meg, hogy a feladatokat a számtanit és a mértanit kettőnként úgy csoportosítsuk, hogy a fenti esetek ne fordulhassanak elő. De hát az történt, hogy a leendő elnököket nem volt módunkban erről értesíteni, maradt minden a régiben, a csoportosításokat nem vették figyelembe. Szerintem a leggyökeresebb megoldása ennek az lett, hogy a számtani írásbelit felváltotta ismét a magyarról-németre való fordítás. És most még valamit a szóbeli vizsgálatról. Tanári pályámon tizenkilenc alkalommal voltam kérdező, eltekintve a hadi és pótérettségiktől. Tizenöt alkalommal vizsgáztattam két tárgyból, a számtanból és fizikából, négyszer pedig csak a fizikából. Egyetlen egyszer kaptam a bizottságba kimondottan számtan-fizikaszakos kormányképviselőt, ki a kassai reáliskola igazgatója volt. Nem leszek kegyetlen emléke iránt, ha ideírom, hogy a vizsga megkezdése előtt bizalmasan arra kért, ne legyek túlszigorú egy' ismerősével szemben, aki tanítói oklevéllel, túl a harmincadik életévén jelentkezett nálunk megfelelő különbözetik után vizsgálatra. Nagyot néztem, hiszen azt vártam, hogy mint igazi hozzáértő, éppen a kormányképviselő lesz majd szigorú. Hibát követnék el, ha el nem ismerném, hogy nem egy'szer láttam különösebb érdeklődését az elnököknek a számtan és fizikai feleletek iránt. Voltak, akik minden tanulónak adtak föl egy-egy külön kérdést, mintahogy' ahhoz, minden tárgy körében joguk van, de bizony a legtöbb esetben a számtan és fizika kérdezése az érdeklődésnélküliség súlyos perceivel telt el. Éppen ezért egyet értek ,,az elaggott érettségi“ írójával abban, hogy a bizottság mai összetételén változtatni kellene. De elégnek tartanám azt, hogy ha pl. az elnök az irodalom, a történelem és a latin nyelvi vizsgálaton ellenőrzi a tanulók feleleteit, s ezzel a szaktanári munkát is, akkor a kormány - képviselő viszont a számtan és fizika szakembere legyen, vagy megfordítva. Elvégre állhatna a kiküldött bizottság három tagból is, így helyet kaphatnának abban nemcsak ,,a jó összekötettéssel biró“ előjogú cenzorok, hanem középiskola tanárok is, de nem sorshúzás útján, hanem a szerint,ki,hogyan érez kedvet arra a csekély jövedelmet hozó és egyáltalában nem kecsegtető munkára, amellyel az érettségi vizsgálatok végigülése jár. Azzal a reámnézve megnyugtató gondolattal fejezem be e sorokat, hogy írjunk bár száz cikket, nem tőlünk fog függeni az esetleges változtatás. Meggyőződésem az is, hogy a magyar ifjúság, melyre annyi vizsga letevéseután, a jelenben egy sivár, bizonytalan sors vár, nem szolgáltatott arra okot, hogy már az érettségi vizsgálaton, a mostani rendszernél sokkal súlyosabbhelyzet elé kerüljön. Hajdúnánás. Lengyel Endre. Félév végén. A tanári munka legkellemetlenebb és legnehezebb része az osztályozás. Lelkiismeretes tanár már magában is súlyos lelki küzdelmen megy át, míg növendékei osztályozását megállapítja. Azt képzelik, akik ezt sohasem tették, hogy a tanár a beírt jegyekből, vagy esetleg szeszélyből osztogatja a jó vagy rossz jegyeket. Nem tudják, hogy mennyi szempont vezeti őt munkájában ; tépelődik : buzdításul adjon-e jobb jegyet, vagy ugyancsak nagyobb munkára serkentés céljából ítélje meg szigorúbban a gyermeket. Egyéni munka ez : függ a tanár egyéniségétől, de függ a tanulótól is, kinek megítéléséről szó van. Ezt a kellemetlen és nehéz munkát a közvélemény, a társadalom újabban még nehezíti. Mindenki, illetéktelen, beleszól : a szülő úgy véli, hogy jobban meg tudja gyermeke tanulását ítélni, mint a tanár s iskola ; elfelejti,, hogy sokszor egészen más a gyermek otthon, mint az iskolában. Beleszólnak az ismerősök, kik a gvermek kedvességétől megvesztegetve, gyengéit nem ve
