Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 3. szám - Trócsányi Dezső: Az új tanterv elé
Trocsanyi Dezső: Az új tanterv elé. 1 09 tanuló aktivizálásával. Olvastassa vele a nagy gondolkozók műveit. Ez éppen nem lehetetlen feladat, mert a legtöbb filozófusnak van olyan műve, amelyet a 17—18 éves ifjú érdeklődéssel olvashat, és megérthet. Hiszen ma a gimnázium utolsó osztályában görögül is meg kell értenie Plátont és Arisztotelészt — s akkor magyarul ne értené meg? Első olvasmány az Apologia lehetne. Ebből meglátná diákunk, hogy mi a filozófia, mit jelent az embernek, és milyen ember a filozófus. De hogyan haladjunk tovább — történelmileg vagy rendszeresen? Teljes történelmi áttekintést úgysem adhatunk ; a rendszeres tárgyalás mellett szól az is, hogy egy rövid tankönyvet, mely az alapfogalmakat áttekinti, úgyis át kell vennünk. Az első az olvasmány, a tankönyv ezt kíséri. A tudomány filozófiájából olvasnók Descartes : „Értekezés a módszerről“ c. munkáját, s Kant-tói a tér és idő tanát a Tiszta Ész Kritikájából. A vallásfilozófiából Augustinus „Kézikönyvecské“-jét. (Manuale) Erkölcstanból Piaion Kritonját, a Phaidon befejezését és Fichte „Über die Bestimmung des Menschen“ c. müvéből pár fejezetet, esztétikából a Pauler Ákos Bevezetésének idevágó részét ; természetfilozófiából Newton-tói és Einstein-tői lehetne keresni alkalmas részeket. Az olvasmányokat ki lehetne adni olvasókönyvül, az olvasmányokat rövid tájékoztatás előzné meg; ahol szükséges, jegyzetek könnyítenék meg a tanuló munkáját. A tankönyvszerű vezérfonal az olvasókönyv megfelelő fejezeteit követné. Elgondolható az olvasmányok ügye akként is, hogy a Filozófiai Társaság adna ki alkalmas olvasmány-füzeteket a filozófia klaszszikusaiból, s a tanárnak módjában állna azokból választani, olyan megkötéssel azonban, hogy a választott olvasmányok a filozófia legfontosabb ágait — tudományfilozófia, vallásbölcselet, erkölcstan, esztétika és természetfilozófia — megfelelően képviseljék. * Ki tanítsa a középiskolában a filozófiát? Tankó Béla szerint olyan tanár, aki filozófiában szakember, s ebbeli készültségét vagy a pedagógiai vizsgán, vagy doktori vizsgán igazolta. Részemről jobbnak tartanám, ha az osztályfőnök volna a filozófitti nevelő. Rendszerint az első évtől kezdve vezeti osztályát — ma pláne már külön nevelőórákat is tart osztályfőnöki óra címen —, s az évek hosszú során, mivel átlagban öt-hat órája van osztályában, egyénisége bélyegét is rá kellene, hogy nyomja osztályára, szeretném azt mondani „diákcsalád“-jára. Természetesen nagyon szükséges volna, hogy minden tanárjelölt komoly filozófiai iskolán menjen át (utaltunk már fentebb Weszely Ödön tanulmányára), s hogy később is foglalkozzék filozófiával. Ennek hasznát látná szaktárgyában követett nevelő eljárása, ez viszont előkészítené a filozófia szintétikus munkáját. Egész középiskolás pedagógiánk filozófikusabbá válásának lehető
