Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 3. szám - S. Szabó József: Kálvin négyszáz éves
100 S. Szabó József : Kálvin négyszázéves inslitutiója. vin ahhoz a további keresztyén pedagógiai elvhez, hogy a törvény nevelőmester a Krisztusra. Krisztus a törvény legfenségesebb magyarázója, tehát őt és tanításait kell követnünk. így leszünk a kegyelem törvénye alatt, ami azt jelenti : beoltva lenni a Krisztusba. A Krisztusba-oltás a keresztyén nevelőket sok mindenre kötelezi. Jusson eszükbe, hogy ők mintegy az Istennek, a Krisztusnak helyettesei, ennélfogva a legnagyobb gonddal, serénységgel, buzgósággal kell őrködniük a felett, hogy bennük a gondviselés, oltalom, jóság, jóakarat, igazság legyen képviselve. Ebből kell kiindulnia a fenyítésnek. A fenyíték kétféle : bosszúálló, vagy megtorló és dorgáló vagy jobbító. Az első a bíróé, a második az atyáé. Ahol megtorlás van, ott Isten átka és haragja működik, a dorgálás ellenben Isten áldásának és szeretetének tanúbizonysága. Könnyű belátni, hogy a kettő közül melyiket kövesse a keresztyén nevelő. A szeretetet mindenesetre a legnagyobb szigorúrúsággal kell párosítania. Kálvin nemcsak az ifjúságot, hanem az egész gyülekezetét a pedagógiai fegyelem szempontja alá helyezte. De azt is hangoztatja az Institutióban, hogy a fegyelmezést meggyőződéssel kell elérni s nem erőszakos úton. Rá kell nevelni Krisztus igaz követőit arra, hogy a törvénynek, mint Isten akaratának ne kényszerítésből, hanem önként engedelmeskedjenek. A törvény mellett áll, az Institutio szerint, a keresztyén pedagógiában az Ige. Az Ige, az Istentől ihletett Szentírás, hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbulásra, az igazságban való nevelésre (2. Tim. 3. 16.). Az Isten igéje minden tudomány alapja, hitünknek tárgya és célja. Ebből tanuljuk meg mindazt, ami életünkre és idvességünkre szükséges. Mikor Krisztus az apostoloknak meghagyta, hogy menjenek el és tanítsanak minden népeket azokra, amiket nekik elébük adott, őket és utódaikat az Isten igéjének szolgálatára kötelezte el. Ehhez képest az egyháznak mindennemű tanítója (lelkipásztor, doktor) az Isten igéjének szolgája (verbi divini minister). Ez kiváltságos megtiszteltetés, de ugyanolyan kötelesség is. A keresztyén tanító folyvást az Isten igéjének mértéke alatt áll, serösen kell állnia, és úgy, irányítania azokat, akik gondjaira vannak bízva, hogy egy is azok közül el ne vesszen. Különösen előtérbe helyezi Kálvin a keresztyén nevelő szentírásmagyarázó tisztét. Alaposan ismernie kell az Igét, hogy azt kellőképpen magyarázni és tanításában az élet viszonyaira alkalmazni tudja, s egyúttal azt munkálja, hogy a tiszta és igaz evangéliumi tudomány a hívők közt megmaradjon. Kálvin nem győzte eléggé hangsúlyozni a Zsidókhoz írt levél nagy tanítását : „Istennek beszéde élő és ható, élesebb minden kétélű fegyvernél, elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és velőknek megoszlásáig.“ Az Ige által nevelve lesz a hívők serege Istennek népévé, s minden egyes tagja Kálvin ideáljává : autonom, szabad keresztyén emberré. Az Institutio négyszázéves pedagógiai elvei a vallás szférájában mozognak, de nemcsak a református valláserkölcsi nevelésre szolgálnak útmutatásul, hanem mindenkor figyelembe kell vennie a laicizált keresztyén human-tanításnak is.
