Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 93 kiirtása azon a módon, ahogy azt szerzőnk is óhajtja, t. i. megfelelő szakbírálat htján, amikor is a könyvet megfelelő szakember nézné át a tudomány szemszögéből és pedagógus, tényleg működő tanító, tanár az iskolai, a pedagógiai használhatóság szempontjából. Ma nem így történik, innét vannak a bajok és kifogások. Ma már egyetlen szakember sem lehet teljesen járatos az ú. n. ,,természetrajz“-nak minden ágában (növénytan, állattan, ásványtan, földtan stb.), hiszen az agy befogadó képessége nem növekedett abban az arányban, ahogy a természettudományok rohamosan fejlődtek. Az is helyes, hogy a napilapok, folyóiratok, ifjúsági lapok alkalmazzanak hozzáértő szakembereket, akik kigyomlálják a sok bolondeszmét, kacsát a beküldött cikkekből, mert annyit elvárhat már a nagyközönség, meg a gyereksereg is, hogy a cápát ne tévesszék össze a bálnával, az oroszlánt a tigrissel, stb. Ezért sok haszonnal forgathatjuk Gaál István munkáját, mert a mindennapi élet számtalan dolgáról belátjuk, hogy eddig tévesen tudtuk. De nagyon helyei Maeterlinck mondása : ,,Az élet bizonyos pontjához érve, az embernek nagyobb öröme telik abban, hogy igaz, mintsem meglepő dolgokat mondjon.“ Horváth Károly ár. Simon Elemér: Összefoglaló mennyiségtan. Szeged, Árpád-nyomda kiadása. 1935. 207 1. Középiskolai mennyiségtan-tankönyveink általában véve két alapvető hibában szenvednek : az egyik az, hogy rendesen a nyújtható anyag maximumát ölelik fel (ha ugyan nem még annál is többet) : a másik pedig az, hogy a nyújtott anyagot igen terjengős módon tárgyalják, mert nem veszik figyelembe, hogy a középiskolai tankönyvek első renden nem magántanulók számára készülnek, hanem a nyilvános tanulók számára, akiknek a tanult anyagot nem otthon, a tankönyvből kell megérteni, hanem az iskolában, a tanár vezetése mellett. A tankönyv az anyagnak nem megismerésére, hanem csak megrögzítésére való. Ily értelemben helyeselni lehet a szerző vállalkozását, aki valóban a megrögzítés célját szolgáló rövid összefoglalást óhajt nyújtani a középiskolai matematikai anyagról, számolva azzal, hogy megérteni már előbb kellett a tanulónak mindezeket. S ha könyvét a könnyű áttekinthetőség és gyakorlati használhatóság szempontjából tekintjük, meg kell állapítanunk, hogy e tekintetben valóban fölötte áll a jelenlegi középiskolai mennyiségtani kézikönyveknek, jórészt éppen a fölösleges magyarázgatások elhagyása révén. A hol a levezetés szóbeli magyarázására mégis szükség van, azt a legtöbb helyen találórövidséggel adja meg. A külső berendezést is iparkodik olyanná tenni, hogy ezáltal is növelje az áttekinthetőséget. Az egyszerűsítést azonban nem lehet túlzásba vinni. Tételek puszta közlése a középiskolai matematika-tanítás szempontjából nem bír értékkel, s habár rövid formában is, de mégis mindenütt a tanuló által követhető logikus gondolatmenetet kell nyújtani, és nem képleteket vagy eljárásmódokat adni, amint az a könyv néhány helyén található. Az alsóosztályos számtani rész túlságosan rövidre van fogva. Ezt a részt különben is célszerűbb lenne külön kötetben tárgyalni, a tanterv által ezen osztályok mennyiségtani anyagába utalt geometriai résszel együtt, amely később ugyan össze van foglalva, de egyáltalán nem úgy, hogy a tanításhoz, jobbanmondva a tanuláshoz segédeszközül használni lehetne. A közölt formában legföljebb az érettségire készülő tanuló újíthatja fel belőle alsóosztályos, időközben talán nem használt ismereteit. Az különben sem valószínű, hogy a diák nyolc éven át tudjon használni egy —- ténylegesen használatra szánt — számtankönyvet, a szétrongyolódás veszélye nélkül. Az ábrák több helyen gyengék, aprók, és mindenesetre csinosság szempontjából kifogás alá esnek. A színes jelzések célszerűen vannak alkalmazva. A könyv tagolása nem jó. Az értelmileg önálló egységet alkotó részeknek —• külön fejezetekbe való foglalással —- külsőleg is meg kellene adni az elkülönítést. Nem ártana az anyagnak osztályok szerint való tagolása sem. Példatárat a szerző nem közöl. Jelzi azonban, hogy példákat tartalmazó
