Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 2. szám - Hazai irodalom
92 Hazai irodalom. az ismeret határait szorosabbra íogva, mélyebbé és értékesebbé tegye azt1. Aki ezt a szellemet félreérti vagy azt éppen korcs visszafej lésnek tekinti, az csak lézengő zsellér a filozófia díszes csarnokában, és nem formálhat jogot arra, hogy ott komoly munkásnak tekintessék“ (192—193. 1.). Az újkori filozófia tárgyalása Bacon-nal kezdődik, aki az újkori szellem érvényesülésének ,,herold“-ja. Ez a sor a francia racionalizmuson és a 18. századi angol bölcseletén keresztül Kantig ér. Kant külön kiemelkedő bő fejezet, és Bartókot szellemi rokonság fűzi Kanthoz, hiszen már máskor is foglalkozott vele. Amint Kant nélkül lehetetlen volna a mai bölcselet, épúgy igen nagy hatást tettek korunkra a német ideálisták, főként Hegel. Hegelnek sok indítása érett vetés lett korunkban, különösen történetfilozófiáján keresztül. Külön ki kell emelnünk Böhm Károly bölcseletének tárgyalását, mert úgy érezzük, hogy Bőhm Károly rendszere a magyar filozófiatörténet-irodalomban eddig itt találta meg legméltóbb Leállítását az egyetemes filozófiatörténetbe. Végül függelékben összefoglalva tájékozódást nyerhetünk napjaink bölcseleti irányairól. Itt talán Rickert a legtöbbet ígérő gondolkodó elme. A könyv nyelve mindenütt szép magyaros, világos, könnyen érthető tudományos prózai stílus, ami —• minthogy filozófiáról van szó — külön említést és dicséretet érdemel. E néhány szerény és töredékes gondolatot szeretnénk Bartók György szép könyvéhez fűzni. Egyébként beszél és beszéljen is e könyv maga helyett, mert ezt sem lelkész, sem tanár nem nélkülözheti, aki egy kissé is érdeklődik a filozófia problémái iránt. Kónya József. Gaál István : Amit rosszul tudunk. Természettudományi koholmányok és balítéletek. A Magyar Könyvbarátok számára kiadja a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest VIII., Múzeum-kőrút 6. 438. lap. Gaál István tanár és tudós egy személyben. Déván, Budapesten tanított, utána a Nemzeti Múzeumban dolgozott, közben Szegeden, Budapesten az egyetemi oktatásból is kivette részét. Ezért teljesen jogosult arra, hogy a természettudományok körébe vágó csodabogarak és ferdítések, balítéletek ellen felvegye a küzdelmet I Nem állhatunk a középkor színvonalán ma, amikor repülőgépek szántják a levegőóceánt, az Eötvös-inga kimutatja a Föld méhében rejtőző bányakincseket. Mai kultúránk, sőt emberi és társadalmi létünk valósággal függvénye a természettudományoknak, illetve a bennük gyökerező orvosi technikai és mezőgazdasági tudományoknak. Az alkalmazott természettudományok nélkül az emberiség milliói fölött kondulna meg a lélekharang. Hiszen a mai technika és orvostudomány híján az emberiség lélekszámának az évszázadokkal ezelőtti szintre kellene lecsökkennie. A Kárpátoktól az Adriáig nem élhetne több ember, mint igazságos Mátyás korában, vagyis mintegy négy milliónyi. És mégis hány olyan középiskolát végzett, érettségizett diák van, aki diákkorában egyszer-kétszer, vagy talán sohasem nézett bele a nagyítóba. így az élő szervezetek elemi egységeiről, azután a baktériumokról, s általában az élő test szöveteiről csak afféle bemagolt fogalmai vannak. A legtöbb „érett“ ifjú a legegyszerűbb vegytani kísérletet sem tudná végrehajtani — mert hiszen alig látott ilyesmit 1 Pedig a magyar népnek, a diákoknak is van érzékük a természet, a természettudományos műveltség iránt, ezért nagyon könnyű az úton-útfélen bogáncs módjára fölszedett téves és megtévesztő ismereteket megfelelő oktatással kiszorítani. Szerzőnk igen sok téves ismeretet helyez megfelelő világításba a gerinctelen állatok, a változó hőmérsékletű gerincesek, a madarak, emlősök világából, az emberrel összefüggő területekről : azután a növényországból, a földtörténet, a földrajz tárgyköréből, végül a közszájon forgó mendemondákból. Szinte felnyitja a szemünket és magunk sem hisszük, hogy az, amit mi helyesnek és jónak tanultunk (akárhányszor az iskolában is), az mind tévedés vagy tudatlanság. Legkönnyebb a tankönyvekben meglapuló koholmányok, csodabogarak
