Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 2. szám - vitéz Bessenyei Lajos dr.: A dolgozatok közös javításáról
84 Vitéz Bessenyei Lajos dr. : A dolgozatok közös javításáról. most már kinyitva a füzeteiket, hozzáfoghatnak az írásos kijavításhoz, amely csak közepes figyelem és érdeklődés esetén is szükségszerűleg eredményes fog lenni. Az írásos javítás közben célszerű egy-egy tanulót, sőt lehetőleg minél többet, „in flagranti“ mintegy meglepni, tehát ellenőrizni, és az esetleg még mindig mutatkozó fogyatkozásokat azonnal megszüntetni. Ekként elvégezve a javítást, tapasztalatból állítom, hogy a dolgozatokra fordított tenger tanári fáradság nem lesz hiábavaló. Tanári működésem utolsó éveiben mindig így csináltam otthon is, az órán is a dolgozatjavítást és láttam, hogy megvan az eredmény : tényleg begyakoroljuk a kívánt ismeretelemeket és közben igen biztos megfigyeléseket lehet eszközölni az egyes növendékek tudására nézve. Az 1927-ben kiadott „Utasítások“ 36. oldalán (Magyar nyelv) is ezek olvashatók : „A dolgozatokat gondosan kell javítani. Az előfordult hibákat. . . a javításra szánt órán beszélje meg a tanár. E célra javítás közben felmerült észrevételeit csoportosítsa, és így rendszeresen világosítsa meg a dolgozatok hibáit és tanulságait. Ez rövidebb és termékenyebb munka, mintha egyenként bírálja a füzeteket.“ Ez nagyon igaz, de ezenfelül az ilyen módon végzett javítás, ahogyan azt röviden leírtam, biztosítja a növendékek számára az egyéni foglalkoztatást és kizárja az unalmas, gyümölcstelen tömegmunkát. Márpedig a tanítás minden fokán és minden részében az individuum a legfontosabb addig a határig, ameddig nincs veszélyeztetve a közületek jóléte és boldogsága. Tudom, hogy a fentebb vázolt javítási eljárás ellen a legsúlyosabb kifogást éppen az érdekelt tanárok tehetik, akiknek igy jelentékeny munkaszaporulattal kellene számolniok. Hiszen egv olyan összegező jegyzék megcsinálása, amiben a legjellegzetesebb hibák csoportonként vannak egybeállítva, kétségtelen megnöveli a dolgozatok átnézésére fordított idő tartamát. De viszont ilyen jegyzék nélkül nincs biztos eligazodásom a dolgozatok tömegében, népes osztálynál egész jogosan így is mondhatom : labirintusában. Tessék elképzelni, hogy hatvan dolgozatról akarok az osztálynak beszámolni, hol van arra olyan kapacitású memória, amely a hibák százaira pontosan vissza bír emlékezni, és azokat hűen fel is tudja sorolni? Engem éppen a szükség tanított meg ez eljárásra, mikor a debreceni gimnázium túlzsúfolt osztályainál eleinte ilyen összegező jegyzék hiánya miatt csak úgy tétován keresgélve voltam képes összefoglalóan a tanulók előtt egy-egy dolgozatról beszámolni. Hátha még hozzávesszük, hogy ugyanazon időben más osztályok másféle dolgozatai is ott zsibonganak az elmémben, akkor be kell látnunk, hogy egy ilyen összegező hibajegyzék valóságos „igazságra vezérlő kalauz“ számba megy a közös javítások gyümölcsöző megalapozása szempontjából. Ez a dolgozatjavítás munkájának az otthoni részét illeti. Az iskolai tervszerű lefolytatását pedig, amint azt az előzőekben vázoltam, még időbeli plusszal sem lehet megvádolni: akár kényelmeskedve értéktelen tömegmunkát végezek, akár fáradságos egyéni tevékeny-
