Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 2. szám - vitéz Bessenyei Lajos dr.: A dolgozatok közös javításáról
Vitéz Bessenyei Lajos dr. : A dolgozatok közös javításáról. 83 órára. Az órán vagy kiosztathatom mindjárt a dolgozatokat, vagy csak később adatom ki, és egyelőre magamnál tartom a kathedrán. Mind a két eljárásnak van előnye és hátránya. Én jobbnak tartom kiosztani. Mikor mindenki előtt ott fekszik már a maga dolgozata, akkor én az összegező jegyzékem alapján megkezdem és végig lefolytatom a hibák megbeszélését. Hangsúlyozom : megbeszélését, együttes megtárgyalását, amelyben lehetőleg szerepeltetek mindenkit, de különösen a hiba-ejtőket. A jól-dolgozókhoz csak végső szükség esetén fordulok, ha ugyanis a gyengék már egyáltalán nem bírnának valami hiba nyitjára ráakadni. A hiba-kategóriákat sorba vesszük és így megyünk rajtuk végig. Tapasztalatból tudom, hogy még a legközönyösebb és a legfigyelmetlenebb tanuló is szívesen kapcsolódik be egy ilyen közös munkába, amelynek vezetőelve a tanulás, az okulás, nem a kigúnyolás vagy esetleg a ledorongolás. Ha látja és érzi a diák, hogy itt valami hasznos nyereségre lehet szert tenni, a nélkül, hogy sikertelen vállalkozását valami csúfondáros hahota követné nyomon, akkor készségesen sorakozik be a próba- tevők közé. Viszont a tanár is gazdagon érvényesítheti a maga fölényes tudását; gondoljunk csak egy nyelvi dolgozatnál arra, hogy egy-egy részt többféle kifejezéssel is lehet helyesen lefordítani, vagy egy számtani vagy geometriai feladatot többféle módon is lehet helyesen megoldani, — milyen sok alkalom kínálkozik ilyenkor a mester avatott kezének szakszerű ujjmutatására és irányítására. A növendékek ismeretének szűk köre is egy-egy ilyen részletnél jelentékenyen megbővülhet, de mindenesetre kinek-kinek bőséges alkalma van a saját hibáit megérteni és a végzett megbeszélés alapján azokat kijavítani. Egyelőre persze nem írásos kijavításról van szó, hanem csak szóbeli, illetőleg elmebeli korrigálásról. Mindehhez — ismétlem — nemcsak célszerű, de szükséges is a füzeteket mindjárt óra elején kiosztatni, hiszen másképpen az egyes növendékek nem is lehetnek képesek a maguk dolgozatát a megbeszélt hibákkal összehasonlítani. Az az ellenvetés viszont, hogy a kiosztás következtében a figyelem megoszlik, mert részint a saját maga, részint a szomszédság osztályzatára lesz elsőrenden kíváncsi mindenki, helytálló ugyan, de sokkal kisebb, mert futó veszteségről lehet csupán szó, míg ha ki nem osztanék a füzeteket, akkor az eredményes munka igen jelentékeny részében megakadna. A hibák együttes megbeszélése után behajtatom a dolgozatokat, s most már emlékezetből összefoglalom az egész feladatot a fiúkkal. Ez mintegy próbája annak : vájjon figyeltek-e a közös megbeszélésre a növendékek, és vájjon megértették-e jól a megtárgyalt részeket? Az összefoglalást akár egészében, akár egyes részeiben meg is ismétel- tethetem, amint ezt éppen a szükség javasolja. Különösen ez a munkarészlet az, amelyben a dolgozatírás másik célját, az egyes növendékek tudási készségének megítélését eredményesen elvégezhetem. Miután így a dolgozat helyes és igazi formáját kialakítottuk és a tanulók értelmi működésébe is bepillantottunk, a növendékek 3*
