Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 2. szám - vitéz Bessenyei Lajos dr.: A dolgozatok közös javításáról
82 Vitéz Bessenyei Lajos dr. : A dolgozatok közös javításáról. (sit venia verbo !). Mert a dolgozatírás hasznát a dolgozatjavításban megtalálom, mégpedig, bármily hihetetlenül hangozzék is ez első hallásra, igen nagy mértékben, majdnem százszázalékig. A dolgozatíratás célja kettős: részint be akarjuk gyakoroltatni a tanult ismeretelemeket, részint a megoldás mikéntjéből törekszünk ítéletet alkotni az egyes tanulók tudásáról. Ha azonban a dolgozatot akár részben, akár egészben lopta a növendék, akkor egyik célt sem értük el, legfeljebb a tanuló fokozta csempészési hajlamait, viszont a tanár felcsaphat Scherlock Holmesnak és detektív nyomozásokat lesz kénytelen lefolytatni az igazság némi, vagy teljes felderítésére. Mivel pedig a lopás nagyon elharapódzott, azért maguk a dolgozatok legtöbbször igen gyanúsak, értékük talmi-arany, vagy üveggyöngy. Ellenben szükségszerűleg megnő a dolgozat javítás becse, ha azt úgy végezi a tanár, hogy az előbb említett kettős cél megtalálja a maga megoldását. Természetesen itt az iskolában történő javításról, az úgynevezett közösjavításról beszélek, nem arról, amikor otthon az íróasztala mellett a tanár átnézi és osztályozza az egyes dolgozatokat. Ez a közösjavítás ugyanis legtöbbször — sajnos —értéktelen tömegmunkává süllyed. Ennek a legmélyebb pontja az, mikor mindjárt az óra legelején kiosztják a fiúknak a füzeteket, a tanár gyorsan átszalad a feladott pensumon, elmondja a helyes kidolgozást, aztán rábízza a fiúkra : írják le a dolgozatot javított alakban, ő pedig — esetleg — közben újságot olvas, vagy levelet ír. Ez a javítási „módszer“ (?) semmit sem ér, ezzel bizony kár az időt eltölteni. Ebből a mélységből fel kell kapaszkodni a meredeken a magasba, a tömegárut egyéni alkotássá kell átformálni, az egyes fiúknak külön-külön magukban és a maguk számára kell munkálkodni, és akkor nemcsak a dolgozat javításra fordított időt hasznosítjuk, hanem az íratáskor szenvedett veszteséget is törleszthet]ük. Ha a dolgozat egyik részben az eddig végzett tananyag begyakorlása akar lenni, akkor ezt a begyakorlást, amit különösen a csempésző tanulók mulasztottak el végrehajtani a dolgozat megírása, helyesebben : lelopása közben, el kell végezni a közös javítás alkalmával. Mégpedig aprólékosan és tüzetesen. E végből a tanár, mikor otthon az egyes füzeteket átnézi, készítsen egy összegező jegyzéket, amelyben az együvétartozó és legalábbis a szembeszökő hibákat csoportosítja. Például egy nyelvi írásbeli dolgozatnál (latin, görög, német, francia, stb.) ilyen csoportok lehetnek : 1. helyesírás, 2. alaktan, 3. mondattan, 4. kifejezések. De természetesen más kategóriákat is lehet felállítani, ahogy éppen azt valaki jónak látja. Számtani dolgozatnál pedig : 1. külső alak, 2. megoldás, 3. számítási hiba, stb. Egy ilyen összegező jegyzék, mikor készen van, igazán hű tükre a kijavított dolgozatoknak, amire csak rá kell pillantani, és már is látom az egész képet a maga teljességében. Tudom, hogy hol torzultak el a vonások, hol hibás a távlat vagy az árnyékolás, de egyszersmind azt is megállapíthatom rögtön : mit és hogyan kell javítani? fgy felszerelve és nekikészülten megyek aztán be a javítási
