Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 2. szám - Lengyel Endre: Néhány megjegyzés a mennyiségtani óratervvel kapcsolatban

Lengnél Endre : Megjegyzés a mennyiséglani óratervvel kapcsolatban. 71

Tudjuk jól, hogy nehéz a sok tantárgy közt igazságot tenni, de lelkiismeretűiik követeli, hogy a magunk védelmi háborúját megvívjuk, s a természettan mai óraszámának megtartásáért felemeljük kérő szavunkat, úgy a készülő konventi, mint az állami tantervnél.

Debrecen. Jakucs István.

Néhány megjegyzés a mennyiségtant óratervvel

kapcsolatban.

Szokás pár év óta a tanmenetekhez óratervet is készíteni. Mi, jó néhányan, akik túl vagyunk harmincadik szolgálati évünkön, ugyancsak zavarba jönnénk, ha azt kérdeznék tőlünk, miben egyeznének, vagy miben különböznének hajdani, meg nem írt óraterveink a mostanitól?

Akkoriban elmondtuk az esedékes bevezetéseket, nagyon gyakran közbeiktatva efféle szólásokat: „tudjuk azt“, „ennél semmi sem egyszerűbb“, „könnyen beláthatjuk“ stb., stb. Aztán kihívtunk egy tanulót a táblához, aki vagy a házifeladatot dolgozta ki, vagy pedig egy új példával foglalkozva, a közötte és a tanár között kifejlődött dialóg keretében, hosszabb vagy rövidebb idő alatt eljutott a kívánt eredményhez. A többiek ezalatt leginkább únottan és szolgai módon másolgatták a táblára felírt számokat.

Az óra végén még megkapták a házifeladatokat, melyeket akár kínai nyelven is írhattunk volna, hiszen azt legtöbbször csak egy-két tanuló fejtette meg, kiknek füzetei a számtani órák előtt kézröl- kézre jártak, míg hibátlan vagy hibás másolatokban eljutott a kidolgozás minden tanulóhoz.

Manapság az a célunk, hogy mindent az órán tanítsunk meg, és minden tanulót foglalkoztassunk. Ez ki is vihető, legalább is a kisebb létszámú osztályokban. Egy óratervből, ami ezt az ügyet szolgálja, felemlítem a következőket.

Az óra elején felírunk egy feladatot, abból a tárgykörből, amit az előző órákon elméletileg megtárgyaltunk. Mondjuk, hogy a VII. osztályban vagyunk és éppen a hasábokról van szó.

Tapasztalhatjuk, hogy ha csak egy hajszálnyira eltérünk attól, hogy ne a felszínt, vagy a köbtartalmat keressük, már akkor a legtöbb tanuló kérdőjellé mered és idegesen tekintget a szomszédja füzete felé, különösen ha az jó tanuló.

Mennyi fáradsággal lehet rászoktatni őket, hogy próbálkozzanak meg önálló munkával! Még az sem használ, ha tudják, hogy néhány perc múlva végigjárom az osztályt (kis népességről van szó !), és beletekintek minden füzetbe és segítek mindenkinek, aki már hozzákezdett a megoldáshoz.

Ilyenkor látjuk, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy mondtuk. Még a jó tanulók is gyakran megakadnak.