Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 2. szám - Jakucs István: A mennyiségtan és természettan készülő tantervéhez

70 Jaltucs István : A mennyiségtan és természettan készülő tantervéhez.

ember, aki a Ruhmkorff szikrainduktor 30—40 cm.-es szikráit, Tesla kísérleteit ismeri, hogy hogyan lehetett ördöngős híre Hatvani-nak, aki az 1749-ben vásárolt szerény elektrosztatikai készülékével 1—2 cm.-nél nagyobb szikrát nem igen tudott bemutatni.

De ne is menjünk olyan messzire. Mikor én tettem érettségit (1900-ban), még váltóáramokról, Röntgen-sugarakról (1895), rádiumról (1898) semmit sem tanultunk, legfeljebb az újságok hoztak azokról első híradást. Rádióról, — Marconi első kísérleteit akkor tájban végezte, s a radió-lámpákat 1907—10. közt kezdték alkalmazni, — képtáviróról (1920-as évek), hangos filmről és sok egyébről még akkor szó sem lehetett, ma már pedig lehetetlenség ezekről nem tanítani, hiszen a tanulók készítik a rádió készülékeket. És ennek fejében, amit a régi anyagból elhagyhatunk, az édes kevés és már eddig is kénytelenek voltunk egyes dolgokat rövidíteni, hogy az anyagot elvégezhessük. Én pl. már azokat, amiket az Országos Közoktatási Tanács 1931-ben kiadott „Tájékoztató a munkáltató fizika- tanításhoz“ c. füzetében a 26. lapon felsorol, majdnem mind elhagytam az anyagból; de ezt az anyagcsökkentést sem lehet túlságba vinni, mert, hogy csak a fénytant említsem, nem lehet elhagyni sem a tükröket, sem a lencséket, prizmát, szemet, távcsöveket, fény- sebesség meghatározást stb.14

Ismételten hangsúlyozom, hogy ez a két tárgy, a számtan és természettan, már természeténél fogva olyan, hogy az iskolában kell megtanítani, s ezeknél túlterhelés akkor áll elő, ha nincs elég óraszám, ami alatt a tanulók megérthetnék s begyakorolnák az anyagot. A számtanra vonatkozó részben említettem, hogy 1933 jan. 11-én tárgyaltuk egy bizottságban az anyagösszevonást, erre leghosszabb levél Csurgóról jött, a napokban elhunyt Kerekes Sándor kedves kollégánk írásával, aki minket, fizika-tanárokat vádol vele, hogy ilyen javaslattal jövünk elő — nem tudva, hogy mi is küzdöttünk, de a többség a fizika-órák számának leszállítását fogadta el — s ezeket írja : „a fizikai tananyagot heti 3—3 órában úgy elvégezni, hogy a tanulók az előírt anyagot el is sajátítsák s ezek alapján nyugodt lelkiismerettel vigyük őket érettségire, teljesen lehetetlennek tartom.“ Éppen ő is, és több más kolléga is panaszkodik, hogy ritkán tudja elvégezni a VII. osztályos anyagot s a VIII-ra marad belőle, ami pedig helytelen, mert a VlII-ban még nagyobb az anyag és ismétlésre fizikánál okvetlenül kell időt hagyni. Már most sem marad idő feladatok megoldására, pedig időnként az is szükséges, sőt a tanterv kívánja néha a történeti visszatekintést is.

Ha még a legújabb jelszavakra, a munkáltató fizika-tanításra gondolunk, mégkevésbbé tudjuk elképzelni az óraszám leszállítást, hiszen az általános megfigyelés, hogy munkáltatva több időre volna szükség.15

14 Lásd még erre vonatkozólag Jakucs I. : A munkáltató fizika tanítás. Pr. Tanügyi Szemle 1933. 183. lap.

15 L. idézett cikkem : Pr. T. Szemle 1933. év. 182. lap. 7. pont.