Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 2. szám - Jakucs István: A mennyiségtan és természettan készülő tantervéhez
Jakucs István: A mennyiségtan és természettan készülő tantervéhez. 0!) Jegyzet. Először az első Ratio Educationis 1777 ad helyet a fizikának az 1. gimnáziumban, félévig heti 2 órán (bölcseleti kurzuson 5 órán) Az 1861. tiszántúli tantervben a II. és III. bölcseleti éven volt 6, illetve 4 óra. A debreceni Kollégium történetében egy 1801-ben készült javaslat ad helyet a III. osztályban a fizikának, de a Budai Ézsaiás-féle Ratio Institutions (1807) szerint újra teljesen kimaradt. Nagy S. i. m. 176—177. lap. A fenti táblázatban egyenesen meglepő a nagy óraszám. Meglepő, hogy milyen múltja van a kis fizikának, amelyet mint újítást vezetett be az 1924, illetve az 1926-os tanterv. Talán részben az a magyarázata, hogy régen erősebben el volt különítve az alsó tagozat, pl. az 1871. évi tantervben külön tárgyalja az algimnáziumot, melyben a fizika a Ill-ban 3, s a IV-ben 4 órával szerepel, de csak első félévben, a második félévben a 4 órán vegytant (!) tanítanak, és a főgimnáziumot, amelyben a fizika a VII. és VIII-ban 4+3 órával szerepel. Az első megjegyzésem a kis fizikára vonatkozik. A 8 év története azt mutatja, hogy ez a legnagyobb mértékben bevált, s a gyermekeknek egyik legkedvesebb tantárgya lett. A munkáltató tanítás szellemében kezelve alig lehet csillapítani a kis érdeklődő gyermekek kérdezősködését; az egyes törvények gyakorlati alkalmazását a tanárnak nem is kell mondani, a tanulók sokszor nem várt s a tankönyvekben sem közölt példákat tudnak felsorolni. Itt legfeljebb annyi megjegyzésünk lehet, hogy a gőzgép rövid tárgyalását az anyagba be kell vinni, azt a gyermekek megértik, s alkalmazásukat is bőven látják az életben. A felső osztályok természettan tanítására vonatkozólag általában megfelelőnek tartja a közvélemény a két felső osztály 4—-4 óráját, bár az irodalomban többször előfordult az a kívánság, hogy 3 évre osztassák 3—-3 órával, aminek szintén volt előzménye már az Entwurf tantervében, amikor a VI—VIII. osztályokban 3—-3 órával szerepelt, igaz, hogy a VIII-ban csak az I. félévben. A Trefort-féle javaslatban a két felső osztályban még érdekesebb, hogy 5—5 órát kapott. Szinte el sem tudja az ember képzelni, hogy akkor mit tudtak tanítani öt-öt órán át, mert a inai természettan fejlettségét össze sem lehet hasonlítani az akkorival. És éppen ezt a kérdést tartom legfontosabb szempontnak a természettan tanítás mai helyzetének megítélésénél, t. i. a természettudományok óriási haladását az utóbbi évtizedek alatt. Csak egy pár évszámot említek. Elektromosságról 1800 előtt alig lehetett szó, mert Galvani és Volta feltalálásai, 1790 körüli évekből valók, Faraday az indukciót 1831-ben találja fel, tehát az elektromosság mai hihetetlen fejlettségét alig egy évszázad alatt érte el. Azelőtt legfeljebb távcsövekről (Galilei 1609, Newton 1668) és optikai szerekről lehetett szó, van is szertárunk régi anyagában, hengertükör, kúptükör, sokszékü üveg, laterna magica, szemüveg bőven. Azután légszivattyúk (Guericke 1602—86), légsúlymérők. (Toricelli 1608—47.) lehettek a fizikai kísérletek. Csudálja a mai
