Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 2. szám - Dr. Madai Pál: Történelemtanításunk és az új tanterv
Dr. Madai Pál: Történelemtanításunk és az új tanterv. 53 tárgyilagos megértésére, külpolitikai érzékének fejlesztésére, nemzeti erőink helyes értékelésére képesítse a tanulót. Ennek érdekében a történet alsófokú tanítását egy osztályra zsugorította, hogy az így felszabaduló két óra segítségével a magyar történetnek a világtörténet keretében való intenzívebb bekapcsolása -—- főként a középes újkornak három évre való beosztásával — lehetővé váljék. Most az a nagy kérdés, vájjon az alsófokú magyar történettanítástól elvont s a középfokú magyar történettanítás elmélyítésére fordított idő elérte-e célját, és pótolta-e azt a veszteséget, amely ezáltal az alsóosztályos tanításban természetszerűleg támadt? Azt hiszem, erre a kérdésre a gyakorlat alapján egyhangú nemmel válaszolhatunk. Azok, akik a magyar történetet a régi l<399-es tanterv szerint két éven át dolgozták fel, különösen megállapíthatják, mily nehéz az 1924-es tanterv alapján 12—13 éves gyermekekkel narratív- deskriptív módon egy év alatt, heti három órában az egész magyar történetet úgy feldolgozni, hogy az a közép- és felsőfokú történet- tanítás számára szilárd alapot nyújtson. A másik fontos kérdés, hogy a történettanítás középső szakaszán foganatosított változásnak milyen hatása lett a VIII. osztályos magyar történeti anyag feldolgozására? Itt, azt hiszem, főként világ- történeti vonatkozásban, kedvező tapasztalatot szerezhettünk. — Hazai történetünk eseményeinek egyetemes történeti vonatkozású összefüggéseit, a korszellemnek intézményeink fejlődésére, társadalmi, gazdasági életünk küzdelmeire gyakorolt hatását a tanulók könnyebben érthették meg. De valljuk meg, hogy a sokszor évekkel ezelőtt tanult világtörténeti anyag szükséges részeinek felelevenítése, a kormiliő megrajzolása, nyugodt, biztos megértetése — kivált gyengébb osztályban — még mindig több időt venne igénybe, mint amennyit a tanár a VIII. osztályban reáváró más fontos kérdések arányos feldolgozása mellett arra fordíthat. A tankönyvek, helykímélés céljából, de a korábban feldolgozott anyag ismeretére is számítva, csak a legszükségesebb világtörténeti vonatkozásokat szövik be. És ugyanígy vagyunk az eseménytörténettel is. Az 1924-es tantervben három órára csökkentett alsófokú, a világtörténet keretében annak sajátos szempontjaitól korlátozott középfokú magyar történettanítás nem adja meg azt a szélesebb alapot, amelyre a VIII. osztályos történettanítás biztosan támaszkodhatnék, mert a nemzeti történet eseményeinek színes részletektől, gazdagabb szempontoktól, tisztább fogalmaktól, termékenyítő élményektől kísért feldolgozása az előző osztályokban hiányzik. Az 1924-es történeti tanterv legfőbb fogyatkozásait tehát abban kell látnunk, hogy a nemzeti történet nagyon időszerű elmélyítését az alsófokú tanítás rovására a középfokon, vagyis olyan nehéz világtörténeti anyag keretében igyekezett megoldani, amely a tárgy- ismeretek tömegével és az eszmei tartalom gazdagságával a tanuló munkaerejét és érdeklődését már egymagában is erősen leköti. A tantervi utasítás, bizonyára a feladat nehézségének tudatában, komolyan
