Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 10. szám - Dr. Harsányi István: Diákhazugságok szerepe a családi és iskolai életben
Dr. Harsányi István : Diákhazugságok szerepe a családi és iskolai életben. 411 Diákhazugságok szerepe a családi és iskolai életben. Tisztán látni, minden építő munkának ez a legelső feltétele. A nevelésben is mindenekelőtt erre van szükség. A ma pedagógiája nem lehet más, mint a szeretet, az őszinteség, a puritán gondolkozás reális alapokon nyugvó pedagógiája. A magyar közélet sok dudvája átterjedt a nevelés portájára is, s hovatovább itt is útvesztő dzsungeleket alkot. S talán sehol sem pusztít annyira, sehol sem tör kerékbe annyi jóakaratot társadalmunk egyik legundorítóbb betegsége, a hazugság, mint itt. Ezzel kell mindenekelőtt leszámolnunk. Széles, úgyszólván mérhetetlen probléma. Se kezdete, se vége nincs. Ezúttal egyetlen részletmozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet. Arról fogok beszámolni, hogy milyen mértékben terjedt el a hazugság a diák családi és iskolai életében. Tényekre fogok hivatkozni ; módomban van, mert a múlt és a folyó iskolai évben a hazugsággal kapcsolatban az ország különböző intézeteiben 1060 kérdőívet töltettem ki tíz-húszéves diákokkal: fiúkkal és leányokkal vegyesen. Mindenekelőtt, a hazugság kimerítő definiálásának szándéka nélkül, egészen röviden utalok arra, hogy nem minden objektive, valótlan dolgot tartalmazó kijelentés hazugság. A hazugság két legfontosabb ismertetőjegyét emelem itt ki : a hazugságban a beszélő (v. cselekvő ) tudja, hogy az amit mond (v. cselekszik) nem felel meg a valóságnak, s ő ezt mégis igazságként akarja másokkal elismertetni. (Enun- tiatio falsa cum intentione fallendi.) Ebben az értelemben beszélek itt a hazugságról. A kérdőívek alapján állapítom meg, hogy sokkal több a hazugság, mint gondolnák. Igaz, hogy a mindennapi életben úgyszólván magunk is naponként találkozunk vele, de annál már gőgösebbek vagyunk, mintsemhogy nyíltan elismerjük, hogy a hazugság hullámai hozzánk is eljutottak. A legtöbb ember szigetnek érzi magát és közvetlen környezetét a hazugság tengerében, illetőleg azzal áltatja magát, hogy az ő környezetében nem hazudnak. Pedig csaknem minden tanuló azt írja, hogy a hazugság általános, hogy mióta ember él a földön, van hazugság, s kiirtani is csak az emberiség kiirtásával lehetne. S nézzük, vájjon nincs-e csakugyan körülvéve a gyermek, már a családi életben is, tengernyi hazugsággal. Figyeljük meg, mennyit hazudik egy felnőtt, míg egy félórácskát játszik egy két- három éves gyermekkel. „Gyere, kapsz csokoládét, cukrot; madárka fog kirepülni a gépből, csak mosolyogj szépen ; jó légy, mert a Mikulás bácsi meg a Jézuska nem hoz semmit; vigyázz, mert elvisz a mumus ; a testvérkét persze, hogy a gólya hozza“ és vége-hossza nincs a sok áltatásnak. Addig, míg ezeket a magyarázatokat kritika nélkül valóságnak veszi a gyermek, vagy míg valami más hazugság
